Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - T. Molnár Gizella: A kiskunhalasi izraelita egyesületek
azonban nem tudunk részleteket. Sajnálatos módon semmilyen irat nem maradt fenn ezzel kapcsolatban, még a megszüntetéséről szóló határozat sem. Amikor 1949-ben a megszüntetett, illetve tovább működni engedett kiskunhalasi egyesületekről listát készítenek,“ 4a Hazkora egylet nevét már nem találjuk egyik dokumentumban sem. Maszkil-el-dal Betegsegélyző Egylet Míg az eddig bemutatott egyesületek szorosan kapcsolódtak a zsidó vallás előírásaihoz, a hitélethez, a következők sokkal inkább a modem polgári önszerveződés, önsegélyezés és jótékonyság közösségei voltak. Az izraelita hitközséghez kapcsolódtak, amennyiben tagjai annak tagjai közül kerültek ki, ugyanakkor azonban a polgárosodás, az önszerveződés jegyeit is hordozták. Alapszabályának elfogadását tekintve a Maszkil-el-dal Betegsegélyző Egylet korábbi, mint az eddig tárgyaltak, de valószínű, hogy ez maga is akkor is keletkezett, amikor az alapszabály, melynek dátuma 1883. május 13. A hivatal különböző fórumait megjárva 1884. augusztus 26-án hagyták jóvá a dokumentumot, s ettől kezdve működött az egylet.2 5 Az alapszabály bevezetőjében a polgári önsegélyezés klasszikus indokait fogalmazzák meg: „A mindennapi tapasztalás, hogy különben becsületes és igyekező családatyák csak azért sülyednek a legmélyebb szükségbe, mivel huzamosb betegség által akadályozva vannak mindennapi keresetüket, mely egyedüli tápláló kútforrásukat teszi, folytatni, s ennek folytán éppen akkor midőn a leggondosabb ápolásra szükségük volna, az ehhez való eszköz hiánya miatt azt nélkülözniök kell. Ezen tapasztalás által indítva érezte magát a helybeli izraelita lakosság oly egylet alapítására, mely egyesült erő, és lassanként összetakarítandó segélyfillérek által lehetővé tehetné az egylet tagjainak a fent említett szükség esetében szeretettel és testvériesen segélyt és gyámolítást nyújtani, mint az egylet alapszabályaiból kifolyandó kötelesség, valamint az illetőre nézve jogos igény fejében.”2 'Ezen elhatározás alapján fogalmazták meg az egylet célkitűzéseit és működési rendjét az alapszabályban. A működés iránya egyszerű és egyértelmű: a tagok betegség esetén való segélyezése. Az egylet tagja lehet minden helybeli izraelita lakos - nemre való tekintet nélkül - ,,ki erkölcsös és rendes életmódú, valamely keresettel bír”, és kifizeti a felvételi díjat, illetve hetenként 5 kr. rendes díjat, valamint, ha az egylet segélyez valakit betegsége miatt, ezen felül 2, illetve 3 kr. rendkívüli járulékot, mindaddig, míg a segélyezés tart. Segélyezésre csak a tagsági kötelezettség egy éven át történő folyamatos teljesítése esetén kerülhet sor. Egy év elteltével a tag jogosult betegsége esetén, azt bejelentve segélyt igényelni. A segély összege hetenként minimum 2, maximum 4 forint lehetett. Az egylet jövedelme, melyből a segélyeket és a működést eszközli, ennek megfelelően a felvételi díjakból, a hetenként fizetett rendes illetékekből, a rendkívüli járulékokból és az esetlegesen ajándékozott, vagy hagyományozott értékekből, illetve ezek kamataiból állt. Az egylet igazgatósága egy hét tagú bizottságból állt, melyben elnök, pénztámok, a tagdíjak befizetését figyelemmel kísérő ellenőr, és négy tanácsnok működött. A másik fórum a közgyűlés volt, melyet évente sátoros ünnepen kellett összehívni, és amely felülvizsgálta az éves számadást, s megválasztotta az igazgató bizottságot. A jegyzőkönyvet Grósz Mór jegyző és Fropper Bemát elnök látta el aláírásával. Az így létrejött egylet további működéséről ismét csak keveset tudunk források hiányában. Ennek ellenére úgy vélhetjük, hogy működése többé kevésbé folyamatos volt. A forrásokban a megszűnés idej én bukkant fel ismét: a már említett 1949-es j egyzék arról tanúskodik, hogy a 194
