Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Versek - Gózon István
Végre aztán ha a halál. Mint másra, én rám is talál, Midőn nyugszom föld alatt lenn, Légy hazám szabad, független! Kijelentem végezetre, írtam ezt e szent ünnepre, Az elvtársaim kedvükér, Gondolom, hogy sok ideér. Bár túl vagyok hetven éven, Fogadják tőlem jónéven. /1893/ Halasi parasztköltők estje Ezernyolcszáz után kilencvenkilencben, Karácsony estéjén egy kis jókedvünkben Vaséknál mulattunk, részt vettünk a borban, A kvótakérdés is előjött a sorban. Egyszer a Vas Imre így szólt az Izsáknak: Keresztapám, kérem, tudja mi a kvóta? Mondja, mert nem tudom, német-e vagy tót a’, Csak azt tudom, hogy a lapok emlegetik, Hogy a kormányzóink mindig emelgetik! Oh fiam. szólt Izsák, az egy rossz portéka, A ravasz róka is annak ivadéka. Stemplikkel, váltókkal tömve van a hasa, Attól olyan köpcös, mint egy török basa! Mikor nem fér bele, oly sok kincset ellik, Hogy abból zsandárnak, fináncnak is telik. És a végrehajtó, ha már rongyosodik, Akkor hivatalért hozzá folyamodik. És a sok nyugdíjas annak köszönheti, Hogy konyakot ihat, mert mind az fizeti. De aki termeszt jó konyaknak való bort, Akkor sem ihatik, ha elér is vén kort.
