Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Versek - Gózon István
Mert azt, amit termeszt, borbérlő kezeli, Ha úgy tetszik neki, le is pecsételi. Ha nem tudod fiam, hogy mi az a kvóta Az az, ami a szeszadónkat ránk rótta. Azokhoz kapcsolta a kutyaadókat, Ha nincs pénz, küldi ránk a végrehajtókat. És a kis stempliket megveted velünk, Azzal se törődik, ha nincs ránk mit vennünk. Hajdan már olyat is okozott a kvóta, Básta György szekerét a munkásnép húzta. Mi is odajutunk nyilván, nemsokára, Annyi terhet rónak ránk, mint a szamárra. Ha még zsarnokabb lesz tovább is a kvóta, Kétségbe kell esnünk, így hangzik a nóta. Pedig minden héten azt nyomják a sajtók, Hogy nem kellenének itt a végrehajtók, Akik az adókat erőszakkal hajtják, Ha alkotmány volna, de azt csak hazudják. A kvóta a népet sohasem kímélte, A jász-kun népeket zálogba vetette. Aztán megengedte nekik a váltságot, El is adták érte a sok szép jószágot!, Boldogok is lettünk, nem is adtunk dézsmát, Szabadon ihatta a váltott nép - borát. Hanem értsd meg fiam, velünk hogy mi történt, Megsemmisítették azt az igaz törvényt, Beosztottak minket a vármegyék közé, így a szabadságunk változott semmivé! Odaveszett ingyen ötszázezer forint, Most a kvóta ennek még oda se konyít. Elűztük a rókát, addig válogattunk, A miniszterekben farkasra találtunk. Kvóta üzletbe’ jár Bánfi és Vekerle, Ami haszon befoly, osztozkodnak vele. Részvényes még hozzá szinte Tisza Kálmán, Mind együtt faragnak a munkásnép jármán.
