Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Szinte ott vérzett el az a derék- hadnagy, Valami gyáva lön ő helyette őrnagy.

Ilyen a háború, az fetreng vérébe,

Aki nem fél nézni az ellen szemébe.

Bakáink az ellent a hídig üldözték,

De azok előttük hirtelen felszedték. Próbáltak más hidat verni a hidászok, Segítettek nekik a kunok és jászok.

Mint a ménes, midőn sok farkast vesz észre, Olykor középre áll mind a gyengébb része, A csődörök pedig vágtatnak sebesen,

Hogy a farkas csapat csikót ne ehessen.

Úgy vigyáztak ott is a nagy szerviányok, Nem köthettek hidat sehogy a hidászok.

Itt a híres csata nem ütvén ki jóra,

Látván Pertzel, hogy már délután két óra, Hogyha lábalhatlan vizeket ostromol, Annyi, mintha kovács nem elevent patkói.

Mérgében hátráló marsokat fúvatott,

Szánta, hogy hiába sok honvéd maradt ott. Éhesen, szomjasan, mint a fáradt vándor, Szentiván faluhoz visszament a tábor.

Kossuth Lajos 90. születésnapjára

Mivel ünnep van ma, az jut az eszembe,

De szeretnék ülni Kossuthunkkal szembe’. Csak az fáj, hogy tőlünk messze van lakása, Pedig magyar fajból nem sok volt még mása: Azért szentel neki ünnepet hazája.

Ha itt volna köztünk, így szólnék hozzája: Örvendek szívemből annak, hogy mégis élsz, Jó hazafiságból ered, amit ítélsz.

Én is részt veszek az időd ünnepébe’,

De sok panaszt hoztam ősz színed elébe!