Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Versek - Gózon István
Éltednek esztendőt kívánok még tízet, Addig ne jöjjön rád utolsó lélekzet, Hadd legyen ki a száz, hadd legyen kerek szám, Mivel árvák vagyunk, kell nekünk ily jó gyám. Egészségben tölthesd pedig, azt kívánom, Mert remeteséged én szívemből szánom! Ha már nemzetemnek voltál kormányzója, Kívánom, hogy lehess még hazánk lakója. És majd, ha a halál kihűti tagjaid, Magyarország hantja takarja hamvaid. Ezzel vennék búcsút hazánk nagy fiától, Fogadd tiszteletünk Halas városától. Köszönöm, hogy most is olyan szíves voltál, Szegény paraszt vagyok, mégis meghallgattál! Március 15-re Kunhalasnak nagy határa, írtam rólad verset mára. Te rossz korszakban is szépülsz, Mindig fizetsz, mégis épülsz! Mindig fizetsz ide-oda, Mégis épült szép tanoda, Elfér ott tanuló négyszáz, Díszük szép új Takarékház. Túl gazdag az eklézsiád, Többet bevesz, mintsem kiád. Most már főutcád sem sáros, Kövön mehet a furmányos. Virágozz is kedves határ, Úgyis dúlt már török-tatár. Mátyásnak fekete serege Lénung nélkül itt tekerge.
