Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Nincs kéz, mely leírja azt körülményesen, Mennyi halott hever a sáncban véresen. Utolérte őket a nagy veszedelem,

Nem jutott senkinek egy szikra kegyelem.

Bogáncskóró termett néptelen utcáin,

Ebek vonítottak Szenttamás romjain.

Lehet már fogalmad ezen nagy romlásról,

Mi is odamentünk hálásra Verbácról.

Koplaltak lovaink, nem volt ott legelő,

Csak a sóhajokkal terhelt a levegő.

Másnap elindultunk lefelé Csurognak,

De már híre szaladt a győztes tábornak.

Ellenséget arra írmagul sem láttunk, Mindenütt csak üres falvakra találtunk. Szentiványnak hívnak legalul egy falut,

Úgy látszott, az élet abból is kialudt.

Mind elfutott a rác előlünk Titelbe,

Egy embert nejestől találtunk csak ebbe.

Ott lógereztünk le győzelmet remélvén, Kiment Pertzel a szép tájékot kémlelvén.

Csak ötödmagával cirkált ő avégett,

Honnan vehetnék be könnyebb szerrel Titelt. Éjszaka volt, mire a táborba értek,

Nagyban hallatszott még a táborzaj s ének.

Láttam, a főbb tisztek hozzá gyülekeztek, Mindnyájan a vezérszóra figyelmeztek. így szólt: - Bajtársak, ti még nem alusztok? Holnap pedig nyílván meggyül a bajotok!

No de a honvédnek hamar van víg élet,

Jól teszi, mert holnap élte érhet véget.

Mert innen már a rác nem tud hová menni. Vagy megadja magát, vagy megpróbál verni.