Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Nem hagyta még Pertzel Titelt ostromolni, Jobbnak látta előbb Szenttamást ágyúzni.

De azt sem próbáltuk egyenest bevenni, Újvidékre mentünk egy hetet pihenni.

Azalatt minekünk ott víg életünk volt,

Dupla volt a lénung, ittuk a hegyi bort.

Egy hétig elég, még sok is a lakoma,

Kipihente magát ott mind a katona.

Pétervárt a vezér velünk megnézeté,

Ekkor a dobokat marsra megvereté.

Akkor nap stációt kettőt átal léptünk,

Másnap öt órára Verbác alá értünk.

Ottan már gondoltuk, mondottuk egymásnak: Reggel bizonyosan megyünk Szenttamásnak. Mind kint hált a tábor, nem pedig csak fele, Iszonyú hidegen fújt Bóreás szele.

Olyan vadul dúdolt mindig egész éjjel, Versenyezni véltük a tavaszt a téllel.

Másnap virradóra trombiták harsogtak,

Kapálták a földet a megfázott lovak.

Dideregve mentek ostromra a hadak,

A gyönyörű rónán nincsenek ott tavak.

A mi századunk itt nem ment ütközetre, Verbácnál őrködtünk a társzekerekre.

Onnan láttuk, midőn bújt fel a nap reggel,

Hogy nem bírhat a rác olyan hadsereggel. Véltük, hogy most nekirohannak a sáncnak, Hogy gyászos vége lesz még ma Szenttamásnak.

Egyre erőlködtek mindig a vad szelek,

Láthatták a rácok, hogy azok rossz jelek. Délelőtt leégett a szép kettős torony,

Ha most nem volt véres, nem is volt az szurony.