Szűcs Károly - Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945 - Thorma János Múzeum könyvei 7. (Kiskunhalas, 2001)
Lakóépületek - SzakálAurél–Szűcs Károly: Eklektikus polgárházak
szakasza, végig eklektikus épületekkel szegélyezve. A századfordulóra a belvárosi főutak mentén -Petőfi Sándor utca, Eötvös utca, Ady Endre (Alsó Nádor) utca, Szász Károly (Mélykúti) utca, Paprika Antal (Paczal) utca, - ezek az épületek lettek többségben. A főutakon, az értékesebb portákon, a belvárosra vonatkozó szigorúbb építésügyi előírás a kvalitásosabb lakhelyek emelését szorgalmazta. A jó minőségű épületfában, építőanyagokban szegény halasi vidéken, ahol sokáig a vályog, a szalma és a nád a legelterjedtebb építőanyag, a vasúti közlekedés megindulásával tömegesen épülhettek a korszerű lakások. (A helyi téglagyár csak 1902-től üzemelt, próbaképp ebben az évben az itt égetett mészhomok téglából a Kossuth utcán épült fel a „mustra"- ház.) A polgári életmód megváltozott igényeinek megfelelő városi lakhely több szempontból különbözik a korábbi polgárházaktól, kisnemesi vagy virilis kúriáktól. A változás leginkább az alaprajzi elrendezésben és a homlokzat kiképzésében követhető. Az egyszerűbb eklektikus lakóépületek egyik halasi mintája az egy szobasoros (traktusos) paraszt- és parasztpolgári épületek elrendezése volt, amit az új igényeknek megfelelően előszobával, verandával, ebédlővel és „speiz”-zal bővítettek (fürdőszoba városi vízvezeték hiányában még nem készült). A lakóházzal már nem épülnek össze, és térben is távolra, az udvar hátsó végébe kerülnek az ólak, istállók és egyéb gazdasági épületek. A nagyobb lakóházak előképe a többtraktusos, portikuszos kúria lehetett, melyekben az előbbieken kívül már a fogadószoba, vagy a szalon is megtalálható. Az eklektikus lakóház legszembetűnőbb nóvuma a homlokzat szerepének radikális megváltozása. A megelőző típusokat az udvar felé forduló, ámbitussal (tornáccal) vagy portikusszal nyíló homlokzat jellemezte, emögött helyezték el a szobák sorát. Az épületek utca felé néző oldala, sok esetben távol a forgalomtól, jóval kisebb hangsúlyt kapott. A „földszintes eklektika” lakóépületei 90 fokban elfordulván, már hosszanti oldalukkal a járda vonalára kerültek. Ezen az új, főhomlokzati traktuson találjuk a szobákat az utcára néző ablakokkal, ugyanakkor az udvari homlokzaton az oszlopos tornác szerepét az üvegezett veranda veszi át. Az utca jelentésének, jelentőségének növekedésével párhuzamosan nő a homlokzatoké is. Építészeti, szobrászati eszközökkel bonyolult tagolású falfelületeket alakítanak ki. A megnövelt ablaknyílások, a könyök- és szemöldökpárkányok, a lábazat, az oszlopok és pillérek rendje, valamint a párkányzat alkotják a fő tagoló elemeket, melyeket gazdagon variálva, szobrászati motívumokkal körülvéve applikálják össze a homlokzatot. Az épülettagoló elemek az arányokat, a homlokzati felület rendszerbe foglalását, a vizuális összbenyomást szabályozzák az ünnepélyes és komoly hatás elérése érdekében. Mellettük nem kevésbé fontos szerepet kapnak a szobrászati díszek. A polgár a görög és római mitológia jelképeit részben átértelmezve és leegyszerűsítve jelentésüket, saját szakmája, racionális hite allegóriáit, szimbólumait alkotja meg. A homlokzati szimbolika megtervezésekor minden esetben arra törekednek, hogy az leolvasható, megfejthető legyen, azonban saját mondanivalójukat az ókori mitológiák és allegóriák szavaival, összekevert mondataival fogalmazzák meg. Halason több épület mellvédjére, illetve az ablak fölötti címerpajzsra a tulajdonos nevének kezdőbetűi, vagy szakmai jelképe került. A puritán helyi ízlés és a korlátolt anyagi sí
