Szűcs Károly - Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945 - Thorma János Múzeum könyvei 7. (Kiskunhalas, 2001)
Lakóépületek - SzakálAurél–Szűcs Károly: Eklektikus polgárházak
lehetőségek következtében a mitológiai jelképtárból elsősorban az oroszlánfejes gyám- és zárókövek, valamint a felismerhetetlenségig rossz minőségben kiöntött emberfejes pillérfők terjedtek el. A „stílus” végső, felbomló periódusában a századfordulót követően már csak virág- és indadíszekkel találkozhatunk. Az eklektikus homlokzaton bármely „mozzanatnak”, amely kilép a fal síkjából (tagoló elem, szobrászati dísz), vagy áttöri azt (fülke, ablak- és kapunyílás), mindig szimbolizáló szándékot tulajdoníthatunk. A teljes, szinte könyvszerűen olvasható homlokzat vizuális jellemzői: az arányos, szimmetrikus felületbeosztás, ismétlődő motívumok, plasztikus és sík formák váltogatása - mindig a vizuális reprezentáció elvárásainak megfelelően. Nem minden esetben követik az alaprajzi elrendezés logikáját. Az egységes hatás érdekében a középrizalittal vagy kettős oszlopokkal kiemelik az ebédlő vagy a fogadószoba szerepét, de a többi helyiség, legyen az hálószoba vagy egyszerű konyha, jelzés nélkül eltűnik a homlokzati fal díszes és ünnepélyes relief felülete mögött. Az eklektikus épületek előtt állva a reprezentáció kettős játékára figyelhetünk fel: A szimbólumokat üresnek érezhetjük, mivel az aligha Olümposzi igényű polgári létet folyton az örökkévalóság kontexusában megjeleníti, abba belefírkálni, enyhe blaszfémia. Annál meggyőzőbb lehet a homlokzat ingergazdag reliefhatása. A finoman tagolt részletformáktól a nagyobb léptékű síkokig és térhatárokig a plasztikai átmenetek sokasága képződik, változatos és mégis egységes hatást adva az épületnek. Átalakult a lakótér alatti és fölötti épületrész is, és mindkettő hozzájámlt a homlokzati falfelület megnöveléséhez. A mélyen, masszívan alapozott ház alá pincét építettek, megemelvén szobák padlószintjét és az ablakok párkánymagasságát. A magasabbra került lakást így óvták a talajvíztől (amely óriási gondokat okozott), a szobákba könnyebben besütött a nap, és szellősebb, levegősebb lett az épület. Összegezve azt mondhatjuk, hogy az eklektikus polgárházak olyan háztípust hoztak létre, amelyben a kényelem és a személyes reprezentáció igénye találkozott a tervezés, kivitelezés racionalizált szempontjaival és amely a közösségi, nyilvános terek kialakításában és megújításában is kitüntetett szerepet kapott. Ennek az összetett építészeti elvárásnak azóta is nehéz megfelelni. A magyarországi eklektika mint építészettörténeti korszak nem volt egységes folyamat. A klasszicizmusból kifejlődött első, egyszerűbb változat az 1870-1885 közötti évek építészetét határozta meg. 1885-től 1910-ig tartott a második, befejező periódus, amelyet a mozgalmasabb felületek, allegorizáló homlokzatdíszek uraltak.14 °A kiskunhalasi periodizációban valamelyest el kell térnünk ettől. A helyi eklektikus lakóházak nagyobb számban az 1870-és évek végétől épültek.14'A klasszicizáló időszak 1892-vel, a gimnázium elkészültével lezámlt, bár hatása a századfordulóig érezhető. A lakóépületek többségére az enyhén kiemelt középrizalittal létrejövő háromas osztás jellemző (99. kép). A házak között a zártsorú beépítés illúziój a érdekében klasszicizáló kapuépítményeket emeltek (101. kép). Ugyanebben az időben, 1892-ben készül el a Takarékpénztár és a Szabadelvű Párt székháza. Velük az eklektika második periódusa kezdődött meg. A stílus elhalása az 1910-es évek közepére, az első világháború idejére tehető. (Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az eklektika a szecesszió korában is tovább él. Még a huszas évek végén is épültek eklektikus homlokzati díszekkel ellátott lakóházak (206. kép) és a szecessziós homlokzat egyszerűsített 82
