Szűcs Károly - Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945 - Thorma János Múzeum könyvei 7. (Kiskunhalas, 2001)
Lakóépületek - SzakálAurél–Szűcs Károly: Eklektikus polgárházak
EKLEKTIKUS POLGÁRHÁZAK A görög-latin eredetű eklektika jelentése: több rendelkezésre álló közül a legjobbat kiválasztani. A klasszicizmust és romantikát követő, szintén historizáló eklektika 1860 körül jelenik meg Magyarországon, Halason pedig 10-15 évvel később. Utolsó építészeti korstílusként a formanyelv egységének felbontását segíti elő, mivel az „egy időben egy stílus” eszménye helyett a kor és stílusok, stílustöredékek viszonylatában gondolkodik. A történelmi formanyelveket felszabadítván az elvárások és komponálási kötöttségek alól, sejtekre bontja, katalogizálja és szabadon alkalmazva, kortalanul használja fel. Eltűnik a nevével közös tőről származó elektio (a stíluseszmény illendőségének elvárása) és ezt a racionális kiválasztás és összeépítés elvei váltják fel. Ezáltal a szakrálistól, a filozófiai gondolattól az oszloprendek és párkányzatok előírásszerű megépítéséig terjedő komplex fogalmat gyakorlatias alapelvekre szűkíti le. A megelőző idők értékes építő- és épületszobrászati anyagait, a márványt, porfirt és terméskövet a homokkő, a tégla és vályog, a gipsz és a vakolatdísz váltják fel, nem egyszer az egyedinek tűnő szobrokat, profilokat, ornamentikát is előregyártott sémákból öntik. A könnyen formálható, olcsó anyagok felhasználásai, valamint a kiválasztás és összeépítés logikája egy sokoldalú és rugalmas építészetet eredményez, ugyanakkor a részletformák és szimbólumok eredetiségének hiánya; zsúfolása következtében az eklektikus épület - elsősorban a homlokzat - pastiche-nek, utánérzésnek, látszatnak tűnhet. Az eklektika jelentősebb alkotásait a templomok, múzeumok és iskolák között találjuk, de elveinek érvényesülése - létrehozva több új épülettípust - a lakóházépítésben igazán meghatározó. 1860 és a századforduló között hatalmas mennyiségű, lakóház épült, új városrészek, utcák, lakótömbök születtek ebben a „stílusában, a nagyvárosi bérpalotáktól a falusi, mezővárosi paraszt- és parasztpolgári házakig, melyek a bontások ellenére máig változatlanul jelen vannak és közvetlen, jól ismert környezetünket alkotják A halasi eklektikus épületek egy-két kivételtől eltekintve földszintesek és lakóházak. Mára a „földszintes eklektika” a kis- és nagyvárosokban a leginkább eltűnt épületfajta lett.13 7 Halason a Kossuth (Hajnal) utcát és a Bem utcát kivéve a belváros főbb vonalain nagyobb csoportokban maradtak fenn eklektikus lakóházak, de szétszórva az egész korabeli város területén megtalálhatók. Keletkezésük egybe esett az építkezési módok részletes szabályozásával, valamint a városi mérnöki állás és a Szépítészeti Bizottmány létrehozásával.13 8 A régi, közlekedésre alig alkalmas vízfolyások helyett ekkor nyitnak új utcákat, és a meglévő, egyenetlen szélességű és kanyargós sikátorokat kiegyenesítve, új építési- és utcavonalakat tűznek ki. Ebben az időben .készülnek először a „belsőség”-re; majd a település egészére kiterjedő urbanisztikai tervek.13 Á városkép tudatos formálásának velejárója, hogy az utcakép (lakóházak homlokzati sora) esztétikus kialakítására is törekednek. Az újjáalakuló, korábban teljesen falusias küllemű város helyi építkezési igényeinek leginkább a, földszintes eklektika” épülettípusai felelnek meg. Eklektikus lakóházat legkorábban a Szilády Áron és a Köztársaság (Fő) utcán emeltek az 1870-es évek végétől. Tulajdonosaik a város tehetősebb, virilis polgárai voltak. A vasút megnyitásával, 1882-től a városközpontból kiindulva gyorsan kiépült a Kossuth utca belső so
