Szűcs Károly - Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945 - Thorma János Múzeum könyvei 7. (Kiskunhalas, 2001)
Bevezető
végképp a tervező lett az épület szellemi alkotómesterévé. A szabálygyűjtemény két építési övezet helyett háromat jelöl ki, miáltal a belváros köré egy közbülső gyűrűt húzva, az elmaradott, szegényes, de nem nélkülözhető építésmódokat (vályogfal, nádtető) a település peremére szorították. A bevezetőben eddig elmondottakkal az épületekhez és az építéshez azok intézményein és személyein keresztül is mint az emlékezet tárgyaihoz közelítettünk. A továbbiakban elsősorban a máig meglevő, konkrét épületeket szeretnénk a tárgyalni, róluk alapvető adatokat közölni. Halason, még a műemlékekben szegény alföldi városokhoz képest is szolid az építészeti múlt emlékanyaga, időbeli kiterjedése is csak alig vezet tűi a közelmúlton. Az időszak építészetét a templomok, a városházák, a banképületek, a nívósabb klasszicista, eklektikus és szecessziós lakóházak, polgári villák, valamint a népi épületek reprezentálják. Tudatosítani kívántuk, hogy máig álló épületeink többsége éppúgy kapcsolódik a kollektív múlthoz, mint a jelenidő személyes emlékeihez, érdekeihez és igényességéhez. Az értékes „domusok” óvása, gondos felújítása nemcsak a múlt ismeretének, hanem magunk tárgyi környezete, kultúránk iránti igényességünknek jele. Az építészeti közelmúlt tudatosításának előfeltétele azonban az épületek felmérése és rendszerezése. A magyar építészek 1982-ben határozatot fogadtak el a legutóbbi száz év épületeinek védelméről,1 ezt követően Winkler Gábor szervezésében az egész ország eklektikus és szecessziós épületanyagát lefotóztatták a rendszerezték. A helyi értékekre kívánták felhívni a figyelmet, és ezért az egyedileg védett épületek mellett javasolták a jellegzetes házsorok, terek, negyedek megmentését. Ma már úgy látjuk, hogy értékes és megőrzendő múlt a két világháború közötti neobarokkot és a modem építészetet is magába foglalja, szélső határát egyelőre -1945-nél jelölve ki. Részben hasonló a helyzet néhány halasi parasztház esetén, amiket bizonyos esetekben a külső képet megőrizve némileg modernizálnak és tesznek lakhatóvá, de meg kell jegyezni, hogy az életmód, az életszemlélet és az építészeti forma egységét azonban már csak a tájház-múzeum képes megőrizni. Halason az 1990-es évek elejének városrendezési tervei már megkülönböztettek védendő tereket, utcarészleteket és városszerkezeti egységeket, 1994-ben pedig a képviselőtestület 130 épületet városképileg védendőnek nyilvánított.17 Megváltozott az építészeti közelmúlt megítélése, ami az önképünket, hovatartozásunkat is némiképp átalakította.18 Sokan felismerték, hogy elődeink talán kevésbé pazar épületeinek, a földszintes eklektikus lakóházaknak, vagy a népi és ipari emlékeknek a megbecsülése és megértése is a jelünket gazdagítja. A múlt megismeréséből és ápolásából merítő emlékezet és ennek tárgyai, az utcák és terek málló vakolatú, befalazott ablakú házai a személyes tapasztalás és a történelem ötvözését teszi lehetővé. Könyvünk a maga szerény módján ezt a sajátos időutazást kívánja elősegíteni. Célunk a korabeli tervrajzok, metszetek és fényképek, valamint mai ismeretanyagunk és a modem fotográfiák segítségével a kiskunhalasi építészeti múlt kiemelkedően értékesnek tartott leletanyagának dokumentálása. A dokumentálás nem csak megőrzést, hanem rendezést és a tárgy értékelését, értelmezését is magába foglalja. Az egyszerű visszatekintésnél ezért jóval többre szerettünk volna vállalkozni: olyan szakmai és ismeretterjesztő ismeretanyag összeállítására, amely felfogásában és anyaggyűjtésében a későbbiekben ezzel a témával foglalkozók számára is alapvető kiindulópontul szolgálhat. Tisztában vagyunk munkánk egyik nagy hiányosságával, azzal, hogy egy bizonyos forrást nem tudtunk használni, ugyanis néhai Nagy Szeder László gyűjteményében maradt, a halasi építészetre vonatkozó adatok és tervrajzok a kutatók számára egyenlőre nem hozzáférhetők. Nem kívántunk azonban tovább várni, ezért építészeti kismonográfiánkban az ezredfordulón értékesnek és megőrzendőnek vélt halasi emlékek összefoglaló áttekintését a jelen ismereteink alapján adjuk közre. _ ' Befejezésképp még egy fontos tényre szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét. Ez a kötet a Halasi Téka 15. kötetének (Kiskunhalas építészeti emlékei, Kiskunhalas, 1994.) javított és jelentősen kibővített változata. 8
