Szűcs Károly - Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945 - Thorma János Múzeum könyvei 7. (Kiskunhalas, 2001)
Szűcs Károly: Szakrális épületek
Szakrális épületek Időszakunkban a szakrális építészetet három különböző felekezet temploma és két temető- kápolna reprezentálja. A lakosság többségét kitevő reformátusok és római katolikusok két nagy templomát, valamint a zsinagógát mutatjuk be. A halottkultusz építészetileg legfejlettebb formáját a temetőkápolnák képezik. A sírkápolnák a kora keresztény időktől a fejedelmek, előkelőségek, később a gazdag polgárok temetkezési helyei voltak. A többnyire centrális alaprajzú épületek funkciója az elhunyt hamvainak befogadására és a környezettől elkülönített, önálló imatér kialakítása volt. A kápolnák a szakrális és építészeti megkülönböztetés, kiemelés eszközei. Református templom (1-3. kép) SziládyAron utca A város törökkor előtti fekvését templomának pontos helyét máig sem ismerjük. A többszöri elnéptelenedés és az épületek lerombolása következtében a 17. század első felében, amikor új városközpontot alakítanak ki, a régi templomról nem történik említés. Nincs pontos adatunk arról, hogy elődeink mikor tértek át a helvét hitvallásra, de az bizonyos, hogy az utolsó exodust követően, 1626. után a visszatelepült és újonnan jött lakosokat püspökükkel együtt reformátusként említik.1 '1667-ben épült az első állandó „oratórium”, - ahogy elődeink templomukat nevezték -, helyét a mai épület nyugati szárnyán találjuk, 1696-ban bővítették és 1702-ben tornyot építettek hozzá. A korabeli viszonyokhoz képest pompás és hatalmas katolikus templom elkészültekor (a 3500 lakosból pár tucatnál nem több a katolikusok száma)2 “dacból és szükségből a reformátusok is nagyobb épület emelését határozták el. A régi torony megőrzésével, ahhoz új alapokon szélesebb és hosszabb, famennyezetü templomhajót illesztettek. Az épület felszentelése 1772 novemberében a Szentháromság tiszteletére történt. A harmadik, máig fennálló templom létrehozásában döntő szerepet játszott Tormássy János lelkész és Tooth János egyházi főgondnok, világi jegyző. Tooth „ki a város és az egyház levéltárát rendezte s mindkettő történetét megírta” 2 'az építkezés kezdeményezője és talán a konkrét terv sugalmazója volt.2 1813 szeptemberében a régi épület felülvizsgálatára meghívta Szegedről Schwörtz János kőműves és Brandstädter János ácsmestereket. Az ő jelentésük hatására az egyháztanács új torony emelését határozta el, és ennek tervezésére és később kivitelezésére is őket kérte fel. Az elfogadott terv egy olyan szokatlan elemet tartalmazott, amit csakis a megbízó kezdeményezhetett: a 110 éves régi torony lebontását követően az új tornyot nem a régi helyén, a nyugati oldalon helyezték el, hanem az épületet 180 fokban elforgatván, a Fő utcára néző keleti homlokzaton. A korábbi erődszerü, fallal és temetővel bekerített templom sejtszerüen elszigetelődött a falon túli világtól. Lebontását követően az új alaprajzi program a templomot szervesen beillesztette a városszerkezetbe. A torony átadása után (1816) meghalt (?) Schwörtz János, s ezért a hajó terveire, majd felépítésére fia, Schwörtz Fridrich kőművesmester és Brandstädter János kaptak megbízást, az építést Lechner János pallér vezette. A hajót keleti és nyugati irányban meghosszabbították, a déli és északi oldalfalakat az ablakok párkánymagasságáig meghagyták és kívülről melléfalazták a boltozattartó pilléreket, majd a két falat összekötötték és boltívekkel zárták le a pillérek sorát. 1823. november 23-án az emlékeztető márványtábla elhelyezésével befejezőid
