Szűcs Károly - Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945 - Thorma János Múzeum könyvei 7. (Kiskunhalas, 2001)
Bevezető
a kiegyezést követően, az amit ma eklektikus polgárházaknak nevezünk. Földszintes változata a következő ötven évben átformálta a városképet és a lassan változó parasztház mellett - nem egyszer ötvözve azzal- a korszak legjellegzetesebb típusát alkotja. Halason az első emeletes magánház-a favázas Békás kocsmát leszámítva - Weisz Ignác lakóháza volt.3 Az emeleti részben lakást, a földszinten a boltot helyezték el. A helyi kereskedők reprezentáns épületei a későbbniekben számtalanszor követték mintáj át. A századforduló idején a polgárosuló város szinte a homokból emeli - járda még alig van — az új, emeletes közigazgatási, oktatási és gazdasági épületeit. Legkorábban az eklektikus stílusú Szilády Áron Református Gimnázium, a Takarékpénztár, Kaszinó, majd a Gazdasági Bank és 1906-ban a színházat, éttermet, szállodát és üzleteket magába foglaló szecessziós Városháza épül fel. Közvetlenül az első világháború előtt állami segédlettel a belterületen három új emeletes iskolát adtak át, a környező pusztákon pedig további hat földszintes iskolát. A városban korábban is űzött iparok, mint a „molnár ipar” vagy a téglaégetés akkor kaptak modem üzemépületeket, a gázvilágításról a villanyra áttérés előfeltétele pedig a „villamostelep” felépülése (1904) volt.4 A világháborút követő időszak legnagyobb feladata a lakásépítés volt. A kormány és a pénzintézetek akciói következtében kislakásos városi bérház épült, amit a későbbiekben további állami- és magánbérpaloták követtek (Árvay-ház, MABI). Létrehozták az Országos Földmérési Bizottságot, amely a háborús érdemeket szerzett özvegyek, hadiárvák és egyéb rászorulók részére megváltotta sz építési telkeket és hitelt biztosított. A harmincas évek közepéig az OFB telkeken (a belvárosban, a régi vásártéren, az Arany János utca környékén, a Felsővárosban az Új utca, az Alsóvárosban pedig a Bükkönyös utca körzetében) mintegy 450, többnyire egy-két szobás, téglafalú, kertes lakóház épült. A tehetősebbek háztípusa volt a kis előkertes, esetleg terasszal, manzárdtetővel ellátott villa. Az eklektikustól a neobarokkon, a szecesszióson át a modemig, de leginkább ezek keverékváltozataiban jópár található belőlük máig is. A harmincas évek közepén két fázisban készült el a Csipkeház,5 magába foglalván a halasi csipke történetét bemutató kiállítást és munkaszobákat is. Tervezőit a korszak népies-nemzeti kurzusának megfelelően a halasi (alföldi) árkádíves-tomácos parasztházak inspirálták. Változatlanul tovább épülnek az óvodák és az iskolák. Az évtized végén a kormány pénzügyi segítségével pénzügyi újabb pusztai iskolákat nyitottak és bővítették a meglévőket. Elkészült a Mezőgazdasági Népiskola és a fehértói Mezőgazdasági Iskola. Az eladósodott város csak minimális támogatást nyújthatott az új középületek emeléséhez, ezért tovább halasztódott a kórház teljes ki- és felépítése a többször kiírt pályázatok ellenére. Az Adóhivatal és a laktanyák kizárólag az illetékes minisztériumok finanszírozásával készülhettek el. Nagy József gimnáziumi tanár így ír a századelőn: „Ahol néhány évtized előtt még alacsony parasztházak húzódtak meg a magas jegenyék tövében, ott ma díszes, modem házak épültek.” Az első világháborúig tartó dinamikus és reményteli átalakulás, amely máig meghatározza a város- központ arculatát, nem folytatódott 1920-at követően. A történetíró jóslata, miszerint „... egy nemzedék után, 1950-felé a halasi ember járhat egészséges, szép, gazdag városának utcáin”, egyelőre nem látszott beteljesülni. Első fennmaradt épületeinkkel nagyjából egyidősek a legkorábbi építészeti jellegű forrásaink. Váczi Halász István jegyző 1723-tól vezetett krónikájában említi a jelentősebb építészeti események dátumát. Erre alapozván és Váczi Halászt követő nótáriusok feljegyzései alapján idősebb Nagy Szeder István összeállította és kiadta az 1703 és 1800 közötti évek krónikáját.6 Ugyancsak az ő helytörténeti művében találhatjuk másik értékes forrásunkat, az építésre vonatkozó magisztrátusi rendeleteket.7 Ezek kezdetben csak tűzrendészed és adózási szempontból vigyázzák a sokszor kémény- és ablak nélküli építményeket (a kémény még 1757-ben is adóköteles, ezért a szegényebbek nem szívesen építik meg). Jelentősebb változásokat csak a következő évszázad elején látunk. 1802-től a jász-kun-kerületi orvos javaslatára a tanács csak azoknak juttatott háztelket, akik elfo6
