Szűcs Károly - Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945 - Thorma János Múzeum könyvei 7. (Kiskunhalas, 2001)
Bevezető
Bevezető egy templomot, egy palotát, egy városházát, sőt egy vásárcsarnokot és pályaudvari épületet is építészeti emléknek tekintünk, és ez mégis csak aztjelenti: egy épület olyasmi, ami felébreszti az emlékezetet és gondolkodtat. Bár nemcsak a szemlélet számára van jelen, hanem egy bizonyos célt is szolgál, de mégis műalkotás. ” Hans-Georg Gadamer Mi az építészeti emlék? Mindaz, amit valaha felépítettek, ami máig jelen van -akár csak a városszerkezet vonalát egy-egy ponton meghatározó módon- és az is, ami csak lehetett volna, de a megvalósulásig már nem jutott el a tervező szándék. És természetesen az olyan épület is építészeti emlék, ami már csak nyomokban őrzi eredeti küllemét, funkcióit. Ez a kis az 1945-ig tervezett és elkészült, máig fennálló „domus”-okat tárgyalja, de nem tér ki a lebontott, vagy csak tervként maradt társaikra. Emlékezésünk kiindulópontja az épített jelenvaló, az utca, a ház, a város..., amelyek magukba zárva őrzik, tartósítják elődeink tapasztalatait, ízlését, tehetősségét, és amelyek fizikai terében mi is élünk. Amikor lakunk, imádkozunk, sétálunk, vagy ügyinket intézzük, befogadnak bennünket a műitat idéző falak, és ez bizonyos „emlékezés”, de akkor is „emlékezünk”, ha ezek a falak szépérzékünkre hatnak vagy történetüket kutatjuk a levéltári akták között, régi újságok lapjain, mikrofilmek kockáin. Amikor a „kiskunhalas építészeti emlékei”-ben a múlt felidézésére vállalkozunk, a legelső feladat a meglévő épületek szemrevételezése. Elsősorban a jellegzetes helyi építészeti értékeket szeretnénk bemutatni, másképp nem is tehetnénk, ugyanis Halason országos jelentőségű műemlék vagy műemlék jellegű épület alig található. Van azonban sok városképi jelentőségű és a helyi, mezővárosi tradíciókat képviselő emlék. Ez utóbbiak súlya - ha a helyi, lokális építészet történetét is figyelembe vesszük - legalább akkora, mint az országos jelentőségű műemlékeké. A lokális építészet története egy város építészeti topográfiája, épülettípusai stb. szempontjából nagyon fontos. Ezek a paraméterek pedig lehetővé teszik, hogy egy-egy épület kvalitásai, méretei mellett a típus jelentősége fokozott szerepet kapjon. így válhatnak egy város bizonyos épületei városképi jelentőségűvé, bizonyos városrészei, utcái egységükben fontossá, és túllépve a lokális horizontot így válnak más települések hasonló paraméterekkel bíró épületeivel összevethetővé. Az építészet- történet számára a tipológia alapján ezáltal egy újabb értéksáv nyílik meg, a tekintet és a tudás egy újabb történeti aspektust ismer fel. A lokális építészetnek is van tehát története, beilleszkedve a város és közvetlen kömyezeténekmúltjába, és egyidejűleg túl is lépve azon. A 18. század előtti írott forrásokban alig találkozunk épületekkel kapcsolatos adatokkal, tudjuk, hogy Halasnak 1390-ben már plébánia temploma volt. A török megszállás ideje alatt (1541-1686) a város többször elnéptelenedett, házait, egyházát lerombolták. A várost 1626-ban a határ egyik legbővebb vizű tava, a Halastó mellé újratelepítették, melyet így három oldalról víz vett körül és belterülete egy meglehetősen kicsiny félszigeten feküdt. A református templomtól a mai Szilády Áron Református Gimnáziumig terjedő sáv, valamint a Fő utca és a Tabán egyes részei képezték a belterületet.1 A 18. század közepéig az egyszerű, vertfalú, szalmatetős és kémény nélküli kunyhók alkották a lakhelyek többségét. Az igényesebb, nagyobb épületek, mint a „schola”, a mészárszék vályogból készültek és fazsindellyel fedték őket, de voltak kő- vagy téglafalú épületek is mint a „patriarchális ház”, a korabeli városháza, vagy a váhrs malma.2 Ebben a környezetben kell elképzelnünk a legrégibb, máig fennmaradt épületeinket, a református- és katolikus templomot és az ún. „kisvárosháza” alapjait képező földszintes, boltíves árkádokkal ellátott épületet. Legjelentősebb halasi lakóépület a 18. század végéről származó, dongaboltozatos, tomácos református papiak, ezt több évtizeddel követi a klasszicista Friedrich-Babó-kúria. Mindkét épület a jómódú, virilis réteg építészeti tradícióit képviseli. Halasi parasztházak az Alföld - ezen belül a Duna-Tisza köze - 18-19. század folyamán kialakult népi építkezéseinek jellegzetességeit mutatják. A városi udvarházak új típusa jelent meg
