Szakál Aurél (szerk.): Bodor Miklós - Thorma János Múzeum könyvei 6. (Kiskunhalas, 2001)
Bodor Miklós grafikai életműve
tosnak mind a rajz, mind a vers, mert hűen adják vissza azt az inspiráló légkört, amelyben az avantgárd költészet, a jazz és a modem képzőművészet iránti érdeklődés közös élményeket, kölcsönösen felszabadult ötleteket eredményezett. Bodor Miklós a hatvanas évek eleje óta rendszeresen állított ki a megyei tárlatokon. Alkotótáborokba járt, ahol fontos kapcsolatokra tett szert. Többek között így ismerete meg Tóth Menyhértet, akit később - sűrűn felkeresett lakóhelyén Miskén. Ekkoriban leginkább akvarelleket és olajképeket festett. Ezt az alkotókorszakot reprezentálta és egyúttal le is zárta első "igazi" tárlata a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban 1963-ban. 1963 sok szempontból fordulatot hozott életében. Az év májusában a Kiskun Múzeum kiállításán bemutatott tokaji, félegyházi és dunántúli képei sikert arattak, ugyanakkor a festészet magas anyagköltségei miatt feleségével nézeteltérése támadt. Ennek következtében lemondott az olajjal festésről és elhatározta, hogy a jövőben csak grafikákat készít. Grafikusi munkásságát ezután kezdi tudatosan építeni, ekkortól eredeztethető az önálló grafikai stílusra törekvése. 1963 nyarán rajztanári diplomát szerzett a szegedi tanárképzőben, ami további változásokat hozott életében. Végleg eltávolodik a termelő munkától és ettől kezdve két évtizeden át népművelőként dolgozik. 1964-ban az éppen megalakuló Bács-Kiskun Megyei Népművelési Tanácsadó munkatársa lesz Kecskeméten. Népművelő pályafutása következő állomásaként 1965. január elsejétől öt évre a kiskunfélegyházi Városi Tanács népművelési felügyelőjévé nevezik ki. Munkája sok utazással jár, amely során a művészi kapcsolatok ápolására, valamint Bács-Kiskun tájainak részletes feltérképezésére is alkalma nyílik. Innen lép elő a Móra Ferenc Művelődési Központ igazgatójává 1969 és 1974 között, amit egy év csólyospálosi tanyai iskolaigazgatói tevékenység szakít meg 1972-ben. A kiskunfélegyházi évek alatt (1951-74) kezdetben fest, majd 1963-at követően első érett grafikai korszaka bontakozik ki. A már említett hatások mellett fontos szerepet kap művészetszemlélete megállapodásában a néprajzkutató Lükő Gábor, a Kiskun Múzeum igazgatója^ aki megismertette a pásztorok vonalas faragásaival. A hatvanas évek közepén tanyát bérel és itt az alkotás magányában dolgozik; valamint a bugaci ősborókásban és a megye más vidékein tett barangolásai során készíti első önálló grafikai lapjait. 1963-tól a Fülesben, majd a következő évtől a Petőfi Népében jelennek meg illusztrációi, később a Tiszatájban, a Forrásban majd 1972-ben a Bács-Kiskun megyei alkotók budapesti kiállítása nyomán a Művészet közli grafikáit. 1973-ban Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára meghirdetett országos pályázaton a megosztott harmadik díjat nyeri el.7 Sikerét még ebben az évben megkoronázza egy önálló félegyházi kiállítás és azt követően a kecskeméti, szegedi tárlatok. Tíz év grafikai munkásságát eképp értékelte Sümegi György művészettörténész: „Grafikáinak egy része igen színvonalas, igényesen megrajzolt illusztráció. A megyei Petőfi-emlékhelyekről készült rajzain az épületek történelmet lehelő, hiteles karakterét keresi és jeleníti meg. Az eredeti használati tárgyakban, egy-egy épen maradt épületrészben a költő nyomait, személyes jelenlétének számos tanújeleit és számos vers fogantatásának valós környezetét kutatta Kisköröstől Kiskunfélegyházáig, Dunavecsétől Szalkszentmártonig. A kiválasztott versek is e tájhoz kötődnek, e megyében íródtak.” ... Tájrajzairól szólva pedig így folytatja: „A rajzok tájain megtalálhatjuk az egymást madártávlatból méregető, csenevész fáktól körülbújt tanyákat, a puszta ritkaszép virágait és jellemző állatait, a temetők düledező, jelképi erejűvé növesztett kopjafáit és az útszéli feszületek magányos felkiáltójeleit is. A tájon keresztül tudott hozzáférkőzni Bodor Petőfi világához is. A tájban, a megtalált közös élményforrásban azonosult leghűbben a költővel.’’^ Az írás több olyan mozzanatot említ, amely Bodor Miklós művészetében a későbbiekben is meghatározó lesz. Én most csak egy jellegzetességre hívnám fel a figyel-
