Szűcs Károly: Szebényi Imre szobrászművész 1923-1983 - Thorma János Múzeum Könyvei 4. (Kiskunhalas, 2000)
Élet és életmű - Összegzés
emblematikus síkokból és kontúrokból építkező kompozíció határozták meg. Müvei narratív tartalmát a deheroizálásra törekvés, érzelmi jellegét az expresszió jellemzi. Az expresszivitás és deheroizálás vonásai a későbbi, kanadai müvekben mind nagyobb jelentőséget nyernek. A felbomló plasztikai formától (Arató nő), a szenvedő arc összesen tömbjéig (Szobrász szakofágban) sokféle eszközt használ, hogy depresszív kilátástalanságát, vagy extatikus és kaotikus érzéseit kifejezze. 3. Szebényi korai művei a női és férfi test telített idomait formázzák, egyfajta érzéki ideált, amely stilárisan és mentalitásban is az első mestert, Medgyessyt követi (Bokszolok, Anya gyermekkel). 1956 után, amikor több érmet, épületplasztikát készít, munkáin az ötvös-deko- rativ felfogás érződik (Zodiákus, Balatonfiiredi relief). A korai 60-as években szobrászata átalakul, az első önálló kiállításán az érmek és az ólomból kalapált portrék, illetve zsáner kisplasztikák (Halászó fiú, Adika fej) vannak túlsúlyban. A következő években a kisplasztikák fokozatosan megnyúlnak, és az évtized közepétől, a nagy köztéri emlékszobrok tanulmányváltozatai (1848, Kiskun tudomány) technikai újdonságaik mellett a spiritualizáló és expresszív vertikalitásukkal keltenek feltűnést. Szebényi plasztikai megoldásai jól tükrözik a modem formanyelvi újitás és a műveltség, a kuturálisan nyitott érdeklődés összefüggéseit. A Kiskun tudomány, az 1848, a Busó-oszlop, vagy a légionárius szobrok maszk-szerű arckiképzése, totemisztikus, bábu-jellegü testformálása a népi, archaikus és premodem művészet befolyását jelzi. De hasonlóképp az ősi, premodem előzményekre vezethető visz- sza a Szobrász szarkofágban, vagy a Befalazott szobrász monolit, szarkofág jellegű kockatömbje, amely mélyéből a megtépázott arc és a tehetetlen kezek bukkannak elő. Szebényi ekkor és ezekkel a megoldásokkal rátalál alkotó tevékenysége autentikus, egyéni útjára. Az eredetiségre, újdonságra törekvés elősegítette, hogy a magyar művészet tudatosan keresni kezdje a nemzetközi avantgárd-hoz csatlakozás lehetőségeit. A változást képviselő hazai művészet az ideológiai, történelmi megkötések és a nemzetközi elvárások között helyezkedett el, anélkül, hogy az alkotások keletkezésük pillanatában valamelyik normának megfeleltek volna. Egyfajta lebegő, bizonytalan, megkésett állapot jött létre, amely máig érződik a magyar és a nemzetközi modem (posztmodem) művészet viszonyán. Szebényi polgári műveltsége, széleskörű érdeklődése jó alap volt ahhoz, hogy itthon egyéni nyelvet, stílust teremtsen, de a nemzetközi avangárd-dal szerves kapcsolatot kiépíteni még kanadai évei alatt sem tudott. Képes volt nyitni, de pályafutása késői periódusában visszatért önmaga eredetéhez, a századvég polgári művészetének egyéni változatához, egyfajta szelíd, átmeneti megoldást teremtve a modernizmus folytonos megújulási kényszere és a klasszicizmus maradandóságra törekvése között. Késői, melankolikus müvei tanúsága szerint a hetvenes évek második felében a testi és szellemi lét fájdalmas, expresszív egyensúlyához érkezik el. Utolsó alkotói korszakát a tragikus érzékiség és expresszió összefonódása jellemzi. Témaválasztásában, a szobrok metaforakészletében Michelangelo kőbe zárt rabszolga alakjai inspirálják. így tér vissza az eredethez, önmaga belső ideáljához.55 Ebben a formai megoldásban jelen van a Medgyessy- korszak néhány ézéki vonása, és a michelangelói, végső tragikum nyomasztó realitása. Utolsó alkotó korszakában Szebényi valószínűleg megtalálta az egész élete folyamán keresett autentikus énjét, egyben felismerte mind személyes sorsának, mind alkotói létének kiút16
