Szűcs Károly: Szebényi Imre szobrászművész 1923-1983 - Thorma János Múzeum Könyvei 4. (Kiskunhalas, 2000)
Élet és életmű - Összegzés
bélét jurátusa, mint politikai lunátikus, a középkori szentek parafrázisa.”50 Amit általában az ítészek kifogásoltak, az a spirituális és expresszív narrációhoz kapcsolódó technikai megoldás, mivel az eleve deheroizálja a klasszikus pátosszal kinyilvánított elbeszélő tartalmat. Az 1848 olyan szellemiséget közvetített, amely a kiszolgáltatottságot belső tartással ötvözi. A kor hőstípusától eltért a szobor technika és formaközpontú felfogása, tartalmi vonatkozásában pedig a történelmi pszichózis állapotát megjelenítő deheroizálás. A társadalmi és ideológiai előírásokat, illetve azok kontrollját a szobrász egyéni esztétikai normák alkalmazásával kerülte el, és ezáltal személyes véleményét is kifejezte. A művészet avantgárd szemléletváltása a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából, 1965-ben rendezett X. Képző- művészeti Kiállítás egyik nem tervezett, eredetileg nem kívánt felismerése lett. Ezt a váltást képviselik többek között Varga Imre, Makrisz Agamemnon és Szebényi Imre köztéri szobrai, illetve azok kiállítótéri modelljei. Szebényi ekkoriban készült, egy méter körüli hegesztett fémszobrai nem elsősorban a köztéri szobrok kisebb modelljei. Olyan, kiállítótérbe szánt plasztikák ezek, amelyek stilárisan a szobrászi formanyelv megújulásának önálló értékű darabjai, a narráció felől közelítve pedig az egyéni történelem- és világszemlélet kifejezési kísérletének plasztikai eszközei. Szebényi horganylemezből, ólomból, rézből kalapált köztéri emlékművei, és azok kiállítási (modell) változatai már az egyéni sors és a történelmi, kollektív psziché tudatállapotait, nem egyszer nyugtalanító ellentmondásosságát jelenítik meg (1848, Kiskun tudomány). A méltósággal, néha keserűen elviselt élet megszemélyesítései ezek az alkotások. Olyan emlékképző alkotmányok, amelyek a korábbi neoklasszicizmussal szemben új történelem - és személyiség - értelmezést jelenítenek meg, ám az esztétikai ítélőerő és törénelmi identitás- tudat viszonyának felülvizsgálatát is megkívánják. A szobrok szociálpzichológiai értékét felismerve, Rózsa Gyula egy későbbi írásában a Kiskun tudományi, mint a „nemzeti karakter” példáját említi.51 Cikkében egyértelműen kimodja, hogy önálló nemzedéknek tekinti az ötvenes évek elején a Képzőművészeti Főiskolára bejutottakat. Ám ugyanitt azt is megállapítja, hogy a generáció nem elkötelezett felfogású tagjai hátrányos helyzetben voltak a díjak, kiállítások, megbízatások elosztásakor.52 A lehetőség, a siker és az elismerés csak jóval a többiek után éri el őket. Szebényi esetében olyan későn, amit Magyarországon kivárni már nem tudott. A művészetekben jelentkező „új hang” stíláris- és szemléleti változásokat hozott. A hivatalos művészetpolitika támadásai ellenére a műalkotások önreflexív hangvétele, formai újdonságai fokozatosan érvényre jutnak. Varga első Prométheuszat visszautasította a megrendelő város (Veszprém), de kihasználva ezt a helyzetet az antwerp-middelheimi szabadtéri múzeum a szobrot megvásárolta.53 Hasonló volt Szebényi Kiskun tudományának sorsa. Kiskunhalas 1967 körül rendelte meg a szobor 2,3 méteres, köztéri változatát. A Képző- művészeti Lektorátussal folytatott hosszas huzavona után azonban csak 1973-ban állíthatták fel, relief-szerűen előnytelenül, sik térbe helyezve a Gimnázium új épületének falán. Szebényi műveltsége és értékrendje a polgári történelemtudat, a folklór és az irodalmimitológiai ismeretek szeretetén alapult.54 Mikor a hatvanas évek elején-közepén, érett szobrászként önálló formakulturát teremtett, mindezt a modernista érzékenység univerzaliz- musának megfelelően egyéni karakterbe foglalta. Felfogása alkalmas lett történelmi emlékszobrok megformálására, de totemoszlop (Busó-oszlop), emblematikus stilizáció (Pannóniái légionárius), vagy konstruktiv vázba foglalt expresszió (Horgász) mintázását is sikerrel oldotta meg. Formakulturáját az ipari technológia eszközei, anyagai valamint a dekoratív, 15
