Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Régészet - Wicker Erika: A csólyospálosi avar kori üveg ivókürt
A csólyospálosi avar kori üveg ivókürt 59 Az 52. sírban eltemetett avar nőt - minden kor szokásának megfelelően - szép ruhájában, életében hordott ékszereivel temették el. Ezek az ékszerek szegényesek voltak. Féldrágakő- és üvegpaszta-gyöngyökből álló gyöngysor a nyakán, díszítetlen, egy szerű, bronz fülbevalókarika a fülében, vasból készült karkötők a csuklóin. Egykori, a mindennapi életben használt eszközei, szerszámai szintén a sírba kerültek (8. kép). Ezekből - anyagánál fogva - csak a bőrből vagy textilből készült övéről lecsüngő vaskése maradt meg. Hiszen az évszázadok, évezredek alatt minden anyag megsemmisül, csak a fém, a kerámia, a kő, az üveg és a csont őrzi többé-kevésbé eredeti formáját, díszítését. így ma már csak állatcsontok utalhatnak az egykor a túlvilági útra a halott bal keze mellé tett élelemről, s valószínűleg itallal is ellátták egy mára már teljesen megsemmisült kobakedényben vagy bőrtömlőben. Ugyancsak teljesen elporladt ácsolt ládaszerü egykori fa- koporsója, melyre már csak lábainak a sírfenék földjébe süllyedt, a sír négy sarkában ovális mélyedésekként megőrződött lenyomatai utalnak. (4. kép) Ha az időközben nyom nélkül elkorhadt anyagokat - és a sírrablók esetleges, de nem valószínű zsákmányát - is figyelembe vesszük, a felsőpálosi avar asszony életében nem volt gazdag. Nem tudhatjuk, hogyan került mégis birtokába egy olyan tárgy, melyhez hasonlót - ha volt is nekik, - még a leggazdagabbak sem vittek magukkal eddigi ismereteink szerint a túlvilágra. Különleges lelet lévén talán megbocsátható a személyes emlékezés. Azon a délutánon más sír bontását már nem kezdtük meg, az új kutatóárok mélyítése rendben folyt, sírrajzzal, -leírással, -felszedéssel, térképezéssel sem volt teendőm. Be is szerettük volna még aznap fejezni a feltárást, hiszen ez íratlan szabály volt: félig feltárt sírt, ha csak nem elkerülhetetlen, nem hagyunk ott éjszakára. Két ügyes gimnazista segítségem mellett más hely nem lévén, a sír bal oldalának közepénél kezdtem a munkát. Azután amikor rövidesen néhány négyzetcentiméternyi feltárult abból a halványzöld, mattfényű, kissé irizáló anyagból, minden más munkát abbahagyva sereglettek oda a többiek is, hogy tanúi legyenek egy nem mindennapi lelet előkerülésének. A szarv alakú, halványzöld üvegedény a bal medencelapát külső oldalánál, hosz- szanti tengelyével nagyjából a gerincoszloppal párhuzamosan feküdt. ívesen megtörő, csúcsosan végződő alsó része viszonylag ép maradt. Kissé öblösödő középső részét és tölcséresen kihajló száját a földnyomás összetörte ugyan, de a darabok nem mozdultak el, így tökéletesen őrződött meg szarvasmarha szarvát formáló alakja. A marhaszarv másodlagos felhasználásának évezredes hagyománya van. Készítettek belőle kürtöt, mely a fából, fémből készült jelzőhangszerek közeli rokona. Állattartó népeknél leginkább arra szolgált, hogy az egymástól távol levő pásztorok egymásnak hangjeleket adjanak. Ugyanakkor a keleti lovasnomád népeknél az idők során méltóságjelvénnyé nemesült. A Kárpát-medencei mondavilág legismertebb kürtje Lehel vezér nevéhez fűződik, bár maga a gazdag faragásokkal díszített elefántcsont tárgy későbbi, bizánci eredetű remekmű.6 Arról, hogy a népvándorláskor fejedelmeinek méltóságjelzője volt az aranyból készült kürt, egyebek között a Maloje perescsepinoi, VII. század közepi onogur nagy lelet és az avar uralkodók Bócsán és Kunbábonyban talált sírjaiból ismert aranykürtök is tanúskodnak.7 6 Magyar Néprajzi Lexikon. Második kötet. Budapest, 1979. 655. - Harmadik kötet. Budapest 1987. 374376. 7 A VII. századi fejedelmi leletek nemesfém ivókürtjeiről: Elvira H.Tóth - Attila Horváth: Kunbábony. Das Grab eines Awarenkhagans. Kecskemét, 1992. 174-179.
