Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Művészet - Szűcs Károly: Lakatos Vince fotográfiai életműve
470 Szűcs Károly bibliográfiát a kiskunhalasi Városi Könyvtár munkatársa Bakó László állította össze és jelentette meg 1988. májusában. Ez a bibliográfia azonban minden erénye mellett hiányos Lakatos halasi újságcikkeinek említésében, esetlegesen említi a Lakatossal foglalkozó újság- és lexikon cikkeket. Egyáltalán nem tartalmazza a fővárosi sajtóban megjelent írásokat, és a könyvek adatait, és nem tartalmaz pontos életrajzot. Lakatos részletes filmográfiája megtalálható a Magyar Filmintézet Könyvtárában. A fotográfiáinak feldolgozását pedig most én ezzel a kis dolgozattal szeretném megkezdeni. Életrajzi adatok felkutatásához a szokásos könyvtári módszereken kívül magnós interjúk készítésével igyekeztem eljutni. 1977 őszén interjút készítettem Lakatos Ivánnal és feleségével Inkey Alicéval budapesti lakásukon, majd egy másik alkalommal szintén ezen a helyszínen Lakatos Vince özvegyével. Kiskunhalason Adám Gyulával, a gimnáziumi osztálytárssal, és Vincze Ferenc nyugalmazott tanácselnökkel, aki a hetvenes évek elején szoros kapcsolatban állt Lakatossal. Lakatos Vince újságíró, halasi évei alatt, 1933 és 1941 között valószínűleg ezernél több fotográfiát készített a szegényparasztság életéről. Ezekből mára tudomásunk szerint 727 db. eredeti negatív maradt fent, amelyek elrendezését, címadását a szerző idősebb korában végezte el. Ugyanakkor a címek az évtizedekkel későbbi keletkezésük miatt csak tematikus egységet képeznek, mivel a felvételek saját korukban egyenként nem kaptak speciális megnevezést. Az összes fennmaradt negatív a szerző 1978-ban bekövetkezett halála óta az özvegy tulajdonát képezi, de megőrzésüket, tárolásukat Lakatos Vince fia, Lakatos Iván és felesége, Inkey Alice vállalta. Lakatos Vince a felvételekkel a korabeli szociális indíttatású újságcikkeit, novelláit kívánta illusztrálni. Lakatos, a családi fotóalbumok tanúsága, valamint az özvegy emlékezete szerint már azelőtt készített amatőr fotográfiákat, mielőtt újságíróként a fotózással szisztematikusan nem kezdett foglalkozni. Ezt az időpontot 1933-ra tehetjük, a Halasi Hírlap megindulásának idejére. A lapnak kezdettől fogva, 1933 júniusától munkatársa, majd Medveczky Károly főszerkesztő, gazdasági főtanácsos kiválását követően 1933. november 28-tól főszerkesztője. Gyakorlatilag egyedül írva, szerkesztve a lapot 1939 májusáig, a megszűnésig, pontosabban a lap metamorfózisáig. Ugyanis folytatólagosan jelent meg Lakatos következő, immár nagyobb terület hírellátására igényt formáló orgánuma a - mint később kiderült, az előd népszerűségét megközelíteni nem tudó - Kunsági Napló, amely 1940 augusztus közepén szűnt meg. Mindkét hírlap hetente kétszer jelent meg; a lapok terjedelmének nagyobb hányadát óriási munkával maga Lakatos írta, aki mindemellett budapesti lapoknak is rendszeresen küldött írásokat és fotografált. Szerkesztőségül kezdetben Lakatos városházi irodaszobája szolgált. A ’30-as évek végétől, Lakatos nősülését követően a későbbi Kommunális Üzem épületébe (eredeti nevén a Tóth-féle ház, Malom u. 9.) költözött az egyszemélyes „szerkesztőség”. Az épület földszintjén a lapok nyomdája működött, az emeletén pedig Lakatos Vincéék lakása és az egyetlen írógéppel felszerelt szerkesztőség volt található. Még a Kunsági Napló működésének ideje alatt Lakatos egy teljesen új orgánumot indított el, a Halasi Újságot, amelyhez a tőkét a laptulajdonos Hurt Ferenc papír- és könyvkereskedő biztosította. A Halasi Újság (sic!), amely ezen a néven már harmadik
