Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Művészet - Szűcs Károly: Lakatos Vince fotográfiai életműve
Lakatos Vince fotográfiai életműve 471 volt a városban, 1940. május 7-től 1944. június 20-ig jelent meg, de Lakatos - bár írásait később is közli, fotográfiái is megtalálhatók az oldalakon - Budapestre költözése miatt 1941. január 28-án lemond a főszerkesztői státuszról és teljesen átadja az újságot Hurt Ferencnek. Lakatos 1937-től kezdve publikált budapesti lapoknál. Kezdetben a fiatal újságíró, Boldizsár Iván segítette cikkeinek elhelyezését, aki a harmincas évek szociográfiai mozgalmának is egyik gerjesztője, szervezője volt. (Talán Boldizsár iránti hálájának jele volt, hogy Lakatos az 1938-ban született fiát Ivánnak keresztelte). Később gróf Teleki Mihály, Kiskunhalas nemzetgyűlési képviselője, majd földművelésügyi miniszter egyengette pályáját. Ő segített Lakatosnak, hogy minél több országos lapban el tudja helyezni a szegényparaszti élettel szolidaritást vállaló írásait, fényképeit. 1941-ben állást ajánlott neki az általa vezetett minisztériumban Budapesten, amit Lakatos elfogadván, kezdeti fővárosi éveiben az újságíróskodás mellett selyemtenyésztési főfelügyelő lett. Eddigi személyes kutatásaim alapján a következő fővárosi lapokban találhatók meg Lakatos cikkei és fotográfiái: Nemzeti Újság (1937. Boldizsár lapja), Esti Újság (1937), Függetlenség (1937-1938), Új Nemzedék (1937-1938), Magyar Nemzet (1938-1939. Boldizsár lapja). Összesen 16 nagyobb írás, de valószínű, hogy a negyedik évtized első felében ennél többet publikált a felsorolt lapokban. Fotográfiái a halasi újságokban 1934-től találhatók, azonban a Halasi Hírlap és a Kunsági Napló még csak elvétve közöl fotográfiát. Ezek is többnyire arcképek, pl. Teleki Mihály portréja a képviselő-választás idejében, 1935-ben. A portrékat minden esetben többször is felhasználja a későbbi számokban. A fotográfia gyér megjelenése a helyi lapok oldalain talán a kezdetleges nyomdai viszonyok következménye volt. Valószínűleg helyben nem tudták a nyomdai kliséket elkészíteni. Megváltozik a helyzet a Halasi Újság idejében, ez a lap ugyanis már rendszeresen közöl riport- és társasági fényképeket, egy szám néha többet is. Ezek többsége előkelő politikai személyiségek Halasra látogatásáról számol be, illetve az 1941-es katasztrofális belvíz idején a város vízzel elárasztott utcáit örökítette meg. Érdekes, hogy a szegényparaszti élet fotográfiai képei egyáltalán nem jelennek meg a halasi sajtóban, annak ellenére, hogy írott formában Lakatos az összes helyi lapjában rendszeresen visszatér kedves témájára. A halasi újságokból ismerős felvételek közül egyetlen egyet sem sikerült azonosítanom a hagyaték negatívjaival, ezek valószínűleg elvesztek, vagy lappanganak. Annál több maradt meg a fővárosi újságokban publikáltak közül, ezek a részletes fotókatalógusban találhatók. Lakatos a saját fényképeit későbbi filmjeiben is felhasználta, különösen sokat két halasi vonatkozású alkotásában a Virrasztókban és a Hírmondóban. Fényképeinek további másodlagos felhasználása történt a poszthumusz megjelent művében, a Krónika a kun pusztákról kötetben, ahol 32 felvételt közöl a szerkesztő Fűzi László. Lakatos Vince fotográfiái a hazai fotótörténet elismert alkotásai, amelyet Albertini Bélának közelmúltban megjelent könyve is alátámaszt. (A Magyar Szociofotó Története, A magyar fotográfia története 9. Magyar Fotográfiai Múzeum, 1997.) Mindezek ellenére biztos vagyok benne, hogy a fotótörténettel, szociológiával, helytör-
