Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Művészet - Murádin Jenő: Papp Lajos grafikusművész (1886–1963)
Papp Lajos grafikusművész (1886-1963) 465 pályakezdését. Egy későbbi lexikoni szócikk a Magyar Nemzeti Galéria birtokába került műveit „az angol rézkarcokra emlékeztető” grafikai lapoknak mondja.21 Rézkarcai, mezzotintái, kőnyomatai láttán grafikáinak színtónus- és szerkezetbeli egysége tűnik föl. Egy-egy tájegységnek minden mástól különböző hangulatát, atmoszféráját, ízét, színét igyekszik megragadni. Hibátlan rajz, szerkezetes megoldások, gyakran alakos kompozíciók jelennek meg folthatásos, maratott lapjain. És mindegyiken a sötétből kibukkanó fények (víztükör csillogása, folyami bárkák fehér gőze, megvilágított templomtorony) tetszik sajátosan, alkotójukra jellemzővé ezeket a lapokat. Mintha ködkürt vagy mély hegedű szólalna meg tájképei sötét hátteréből. Dr. Bajkay Éva „merészen szerkesztett fénykontrasztos” műveknek mondja városképeit és alakos ábrázolásait.22 Az északi tájak, Hamburg, az Elba ködös torkolata, tengerré dagadó vize, mind olyan témák, melyek több mű - képciklus - megalkotására ösztönzik. S valóban, Hamburgi látkép címmel össze is állított egy 6 lapból álló albumot. A nem teljesen azonos méretű, mintegy 30x40 cm-es képmezejű album valamennyi lapja a Kolozsvári Művészeti Múzeumban megmaradt.23 Papp váltakozva alkalmazta rajtuk a vonalas rajzot és a sejtelmes tónusokat adó folthatásokat. Különösen folyami vagy tengeri képein, kikötők mozgalmas világát megörökítő rajzain, éjszakai városképein érzik az angol grafika kétségtelen hatása. Ám ezen kívül hatott rá, mint ez természetes, a századelő német művészete, a közelebbről megismert törekvések. Hamburgi és müncheni élményei messze tovább vezették, mint a konzervatív stuttgarti akadémiai szellem. Személyes kapcsolatai ugyan nem mutathatók ki a német expresszionista művészekkel, de, hogy reá is hatott ez a roppant erőteljes mozgalom, az kétségtelen. Kompozíciós témái között nyomasztó, szorongással teli grafikai lapok is föllelhetők, s ezek expresszionista hangszerelését a kritika fölismeri. Hazatérő hajógyári munkások című rézkarcáról például ez olvasható: „A tömeg mozgásával, a híd- részlet megválasztásával, a hangulat komorságával együtt fejezi ki a téma belső átélését, az ernyedt izmokkal hazahömpölygő munkástömegben a hajszolt állat nyomorúságát.” Majd az utcakövezőkről szóló leírás: „A monoton, súlyos testi munka kiírja mozdulataikra, pózukra, arckifejezésükre életük gondolattalan, robotba tört belső világát. Nem agitációsak, nem plakátszerűek ezek a képek. A művészt talán elsősorban nem is a gondolatbeli, inkább a művészi megoldás érdekelte, és hatásuk mégis egységes, a külső és belső elemeket szorosan összetartó.”24 25 A fokozott expresszivitásra való törekvés néhány festményén is kimutatható, így az 1922-ben bemutatott, de még németországi témát földolgozó Motorcsónakgyár című olajképen amely fölfokozott vörös színével tűnik ki. A rézkarc bársonyos vonalkultűráján túl a rokon technikák minden lehetőségével élt. Használta a tónusos akvatintát és az angol grafikában régóta kedvelt mezzotintót, valamint a vernis mou-t (a lágyálapot) „Ismeri a rézkarc minden lehetőségét - írta róla Finta Zoltán és mindent kihasznál, amit a rézlap és karcolótű nyújthat.”23 A kolozsvári Művészeti Múzeumban megmaradt grafikai lapjainka többsége rézkarc és akvatinta 21 Művészeti Lexikon III. köt., 1967. 697. 1. 22 Modem magyar litográfia, id. h., 144. 1. 23 A 6 lap rézkarcban és akvatintában készült, leltári számuk 1547-től 1552-ig. 24 Keleti Újság, 1922. okt. 4., id. h. 25 Pásztortűz, 1922/40. sz.
