Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Művészet - Szűcs Károly: Nagy Kálmán szobrász élete (1872–1902)
HALASI MÚZEUM. Emlékkönyv a Thorma János Muzeum 125. évfordulójára 449 * Nagy Kálmán szobrász élete (1872-1902) Szűcs Károly Nagy Kálmán a református egyház anyakönyve szerint 1872. április 17-én született Kiskunhalason. Édesapja Nagy Antal paraszt-polgári származású iparos, városi hivatalnok, édesanyja Papp Krisztina.1 A szülők kilenc gyermeket neveltek, közöttük Kálmán volt az ötödik. Idősebb bátyja Mór, a későbbi városháza-építő polgármester. Édesanyja korán özvegyen maradt, de gyermekeit nagy nehézségek és nélkülözések árán is taníttatta. Kálmán már gyermekkorában kitűnt rajz- és faragó tehetsége a gimnáziumban kapott először szabad utat. „A kisfiúban korán kezdtek megmutatkozni a művészi hajlamok. Szenvedélyesen rajzolta a városvégi szélmalmokat és cifra figurákkal írta tele a frissen festett házak oldalát. Ezért több verést kapott, mint dicséretet.”1 2 Az 1885/86-os tanévben iratkozik be a Kiskunhalasi Református Gimnáziumba, ahol rajztanára, Dékáni Árpád hamar felismerte kivételes tehetségét, és bizalmas viszony alakult ki közöttük.3 „Szeretettel foglalkozott vele, és jövője iránt nagy reménységet táplált” - írta a később, a korán elhunyt szobrász nekrológjában Cs. Szabó Kálmán kritikus.4 Négy gimnáziumi osztály elvégzése után Dékáni rábeszélésére 1888 szeptemberében édesanyja beleegyezik, hogy tanulmányait a budapesti Iparművészeti Iskolában folytassa. Itt 1893-ig öt évfolyamot végzett el. Tehetsége és szorgalma jutalmául már első évben ösztöndíjat kapott, amit a további években is rendszeresen elnyert. Kezdetben a „fémező szakosztályban” tanult, természetes hajlama azonban a szobrászathoz vonzotta. A harmadik évben már a kisplasztikái osztályban tanult, ahol többször is díjat nyert. Az Iparművészeti Iskolát befejezvén, mint művészsegéd, kezdetben a megélhetésért, a megrendelésekért kellett küzdenie. Valószínűleg a problémákat elodázandó, hamarosan önkéntes katonai szolgálatra vonult be, és tiszti vizsgát tett. Leszerelése után Bezerédy Gyula szobrászművész foglalkoztatta, majd Zala György műtermében dolgozott. Első önálló szobrait itt mintázta: az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1897. évi téli kiállításán mutatta be a „Kőhajító fiú” című kisplasztikáját, amivel azonnal elismerést szerzett. Művészete határozott, a kor szobrászatában friss és egyéni szemléletű karaktert képviselt. Műveit az otthoni emberek, az alföldi nép életének elmélyült ismerete alapozták meg, melyhez lendületes, ugyanakkor plasztikaiig realisztikus formaalkotás társult. 1898 nyarán 9 pályázó közül a második helyre sorolva 1 A kiskunhalasi Református Egyház Anyakönyve. 1872., 314. 88. folyószám 2 Cs.Szabó Kálmán: Nagy Kálmán. In.: Művészet. 1902. 1. évf. 132-136. 3 Református Gimnázium értesítői szerint Nagy Kálmán 1885/86-ban iratkozott be a gimnázium első osztályába. Első évben jeles átlagot ért el, rajzból, tornából, szépírásból kitűnő. 1887/88. utolsó gimnáziumi évében közepes tanuló. 4 Cs. Szabó Kálmán: Nagy Kálmán. In.: Művészet. 1902. 1. évf. 133.
