Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Csupor István: Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban
Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban 287 15. Kalocsai köpülő, 20. század eleje 16. Kalocsai cserépfedő, 20. század eleje szájába illeszthető legyen, és alul, középen egy lyukat vágott ki, hogy ezen át lehessen dugni a verő rúdját. A bemutatott köpülő a tárgytípus talán legszebb változata, amely kalocsai fazekas műhelyében készült. (15. kép. Leltári száma: 55.2.602.1-2.) Kalocsáról nagyobb méretű, mázatlan fedők is eljutottak Kiskunhalasra. Ezekből szám szerint három található a gyűjtemény anyagában. Mindegyik nagy méretével tűnik ki, és tetején átívelő, vastag fülével. A bemutatott darab (16. kép. Leltári száma: 55.2.670.) átmérője 42 centiméter, üst vagy nagyfazék lefedésére szolgált, és helyi megnevezése cserépfedő volt. Ez is csatlakozik készítési technikájában a mázatlan kalocsai edények javarészéhez, mivel ezt is vörös földfestékkel öntötték meg, és végül felfényezték. A kalocsai kollekcióban persze más edényformák is előfordulnak, mégpedig aránylag nagy számban: a nagy tálak. Ezek a kalocsai mázas edények egyik jellegzetes stílusát követik, a fehér alapszínen dominánsan zöld és kék színekkel díszítették ezeket, ám néhány darab esetében ez kiegészül vörös színnel is. A nagy tálaknak inkább csak a szegélyét cifrázták, az öbölbe csak viszonylag apró, és akkor is elnagyolt minta került. Igaz, hozzá kell tenni, hogy nagyon sok darabnál használat közben olyannyira megkopott a tál feneke, hogy szinte nem is lehet kivenni pontosan az eredeti díszítményt. Ebből a tárgysorozatból egyet mutatunk be, amely viszonylag épségben megmaradt (17. kép. Leltári száma: 62.40.31.), és így jól kivehető mind a szegély csíkozása, mind az öbölben található, ecsettel festett, szabadrajzú virágos-leveles ág. Az eddig említettek mellett a kalocsai fazekasok emlékanyagához sorolható öt mozsár, két mázatlan, vörös melence, két kisfazék és négy bögre, egy lábas, egy kancsó, egy mázas butella, egy bődön, egy szintén mázatlan, vörösre dörgölt mosdótál, négy tányér, valamint 13 szűrőtál, amelyek felismerése szintén nem nehéz: a kalocsaiak szűrőtáljai aránylag laposak, a két fülük vízszintesen van elhelyezve a peremen, és nagyon gyakran annak közepét a tál szájához nyomják. Egyes szűrőket kívül nem mázaztak, csak a lyukakon át kifolyó máz színezi meg a felületet, a legtöbb esetben azon
