Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Csupor István: Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban
286 Csupor István 13. Kalocsai kanta, 20. század eleje 14. Kalocsai locsoló, 20. század eleje fülre sosem került csecs, a száját félig lefedték, hogy ennél fogva is lehessen hordani, és a füllel átellenes oldalon egy korongolt, átlyuggatott rózsát helyeztek el. (14. kép. Leltári száma: 55.2.545.) A bemutatott, 38 centiméter magas locsolóval például virágot öntöztek egykor. Egyébként az eddig ismert kalocsai locsoló kanták között mindegyiken karmolt minta van, úgy látszik, vörösre dörgölt nem készült belőlük, aminek valószínűleg az az oka, hogy a locsoló készítése egyébként is bonyolult és sok időt igényel, ezért nem akarta a fazekas az edény árát tovább növelni a vörös edény kaviccsal történő polírozá- sával is. A karmolás legalábbis lényegesen egyszerűbb, hiszen a fazekas felesége a vörös földfestékbe mártott ujjai egy kicsit lefelé húzza az edény falán, majd balfelé felkapja hirtelen. Az így hagyott nyomok mindig a háromnak vagy négynek a többszörösei attól függően, hogy az asszony három vagy négy ujját használta. Igen nagy számban szerepelnek a gyűjteményben mázas szilkefélék. Ezeknek a legnagyobb része széles fenekű fazék-forma, azaz totyafazék, ám egyértelműen nem főzésre, hanem tárolásra használták őket, lekvárnak, zsírnak, lisztnek. A szilkék kívül- belül fehér öntőfölddel lettek megöntve, és a külsejük egészen a nyakrészig zöld, esetleg sárga mázat kapott. Ritkábban kanálból, holdazva öntötték meg őket. A kalocsai edények között szintén jelentős számban fordulnak elő tejesköcsögök is, amelyek jellegzetes formájuk és az agyag sápadt színe révén biztosan felismerhetők. A kalocsai köcsög ugyanis meglehetősen csőszerű forma, nagyon szűk feneke van, hasa pedig a hosszabb nyakrész után szinte szögletesen áll kifelé. Készült fül nélkül is, de a felfülezettek egy része is mázatlan kívülről, más darabokat viszont sárga vagy zöld máz fed. Egy köcsögről azonban tudjuk (Leltári száma: 63.51.4.), hogy nem tej tartására, altatására, hanem vajköpülésre is használták. A következő tárgy, amelyet bemutatunk, egy köpülő. Ez a tárgycsoport három biztosan azonosítható darabbal van képviselve a gyűjteményben. Ezek egyike egy nagy, vörös köpülő, amelynek alsó része 32 centiméter magas, s ehhez jön még a kármentő magassága is. A kármentőt úgy korongozta meg a készítője, hogy pontosan az edény
