Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Csupor István: Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban
Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban 285 11. Kalocsai korsó, 19. század 12. Kalocsai korsó, 19. század teres, impozáns méretű vizesedényt Bacsó Benőnétől vásárolták, és - tévesen - butykos- korsónak leltározták be. Ennek határozottan ellene mond, hogy a korsó fülén ivólyuk található, valamint az, hogy bütykös korsónak mindig mázas edényt vettek, hogy a benne tartott bor vagy pálinka ne tudjon belőle párologni. A bemutatott cserépedény azonban egyértelműen kívül-belül mázatlan, a jellegzetes kalocsai korsófélék egyik tipikus példánya. A mázatlan, terrakotta alapszínen jól láthatók a vörös földfestékes díszítésnek, a karmolásnak a nyomai - mivel ezt a díszítőtechnikát csak a kalocsai fazekasok használták, egyértelmű, hogy az így tarkáit edényt is csak ott készíthették. (11. kép. Leltári száma: 55.150.3.) A másik korsó ugyanakkor egyértelműen a másik korsó-típushoz tartozik: száját ugyanis kancsószerűen összenyomták. Ennek a korsónak a szájában is szűrő van, ugyanakkor hiába keresnénk rajta egyrészt a ráragasztott, benyomkodott agyaghurkát, az abroncsot, másrészt a karmolt mintát: ennek egész felületét vörös földfestékkel öntötték meg, majd kaviccsal felpolírozták. A korsó oldalán ez a fényes felület néhol már erősen megkopott, így láttatni engedi az agyag sápadtabb színét. Ez a 36 centiméter magas korsó özv. Figura Lajosné ajándékaként került a halasi múzeumba (12. kép. Leltári száma: 61.32.2.) 1961. májusában. Hasonlóan vörösre dörgölt edény az a jellegzetes kalocsai kanta is, amelyben nagyjából az 1930-as évekig hordtak vizet. Ez Soltvadkertről származik és minden ismérv megtalálható rajta, amely a kalocsaiak kantáit jellemezte: a keskenyebb fenék, a vállas forma, a szélesebb, felfelé szűkülő nyak, a kihajló szájperemmel, és a cseccsel ellátott fül. (13. kép. Leltári száma: 63.41.7.) Természetesen ennek a tárgytípusnak is megvoltak a „karmolt” változatai, a kalocsaiaknál azonban a kantaféle sokkal nagyobb számban lett vörösre dörgölt, mint karmolt. A kantában vitték egyébként az ivóvizet a házba, s a vizespadon abban is tartották, a mezei munkákhoz azonban inkább a vizeskorsót használták. A kiskert öntözésére pedig a locsoló volt a legalkalmasabb, azaz a cserépből készült locsoló kanta. Ez formailag nagyon hasonlított a kantafélére, ám a
