Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Csupor István: Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban
284 Csupor István 9. Tintatartó, 1842 10. Libetbányai tál, 18. század fontos a hazai kerámiakutatás számára. A tál széles öble vöröses színű, szegélye ugyanakkor fekete földdel megöntött, és erre került a burjánzó, nagyon aprólékos, szabadrajzü minta. A tálat a fazekas egyébként nem ecsettel, hanem egyértelműen írókával (vagy szaruval) díszítette, az öbölben lévő mintát háromszöget idéző hullámvonal és csigavonalak alkotják, és ezt zöld mázzal húzott szárak és csigavonalat egészítik ki. A feketére festett szegélyen hajladozó száron négy nagy, kerek, fehér virág látható, vörös vonal- kákkal díszítve, a szárakon fehér kígyóvonallal és levelekkel-indákkal, amelyeket vörös minták kísérnek. A viszonylag vastagra hagyott, lekerekített perem fehérre festett. (10. kép. Leltári száma: 55.24.15.) Ezt a 32,7 centiméter átmérőjű tálat NAGY CZIROK László gyűjtötte a helybeli Ván Benjámintól, 1952-ben, és helyi neve nagytányér vagy tányér volt. A Néprajzi Múzeumban található, nagyon hasonló tál alapján (Néprajzi Múzeum: 70.37.58.) valószínű, hogy a két tál egy helyen készült. KRESZ Mária 1970-ben úgy vélte, hogy az ehhez hasonló díszítményű tálfélék valahonnan a Garam mentéről származnak, valószínűleg a felvidéki Libetbányáról (ő ottani gyűjteményekben az egyik gyűjtőútja alkalmával talált és fényképezett is néhány hasonló tálat), de nem lehet kizárni a készítőhelyek közül Selmecbányát vagy Besztercebányát sem. A kutatás azóta sem tudta ezt a véleményt megerősíteni vagy megcáfolni. Az mindenesetre tény, hogy ez a díszítmény egyáltalán nem szerepel a miskolci fazekasok mintái között, így valószínűsíthető, hogy valóban a Garam mentéről való ( vö. VIDA 1999). Kétségtelen, hogy Kalocsa közelsége miatt nem véletlenül került ilyen sok cserépedény egykor a halasi háztartásokba. A nagy mennyiségű, biztosan azonosítható kalocsai fazekasmunka jelentős része korsó (14 db), kanta (14 db), szilke (30 db) vagy tejesköcsög (18 db), de más edényformák is ismeretesek onnét. A korsóknak mindkét változata előfordult Kiskunhalason: mind a kerek, mind az összenyomott szájú típus. Az előbbiből ezúttal egy nagy korsót mutatunk be, amelyben egykor vizet vittek a mezőre, és amelyet egykor JANÓ Ákos gyűjtött a halasi múzeum számára. A 47 centimé-
