Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Múzeum - Wicker Erika: A „Halasi múzeum” története 1874–1949
HALASI MÚZEUM. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára 7 * A „Halasi múzeum” története 1874 - 1949 Wicker Erika I. „Szenvedélyem a hazai régiségekre is vonz...”' Révész György régiséggyűjteménye 1824 - 1874 Éppen 175 éve annak, hogy egy halasi fiatalember figyelmét felkeltette a múlt. Olvasmányai irányították-e, vagy földeken talált edénydarabok, réges-régi pénzek, ékszerfélék, esetleg az öregektől hallott elbeszélések, legendák hatottak-e rá, nem tudjuk. Négy évtized távlatából visszatekintve maga is csak szűkszavúan emlékszik a kezdetekre: „...mint halasi kívántam tudni azt, hogy ezen kun városnak több mint 10 négyszögmértföldet tevő határa...lakatlan volt-e, vagy mikor és mi nemzetek lakhatták azt. A könyvekből vagy írásokból próbáltam nyomozni! de eddig elég kevésre mehettem...”1 2 3 Túlságosan is szerény szavak! Mert Révész György többet tudott a halasi határ történetéről, mint előtte - s nagyon hosszú ideig utána - bárki más. „Könyvek” és „írások” nem is igen segíthették, hiszen azok nagyrészt abból a forrásból merítettek, melyet a fél évszázados gyűjtőmunka során létrejött Révész-féle régiséggyüjtemény teremtett meg. A híres halasi Révész-család sarja gazdálkodó, középvagyonos szüleinek köszönhetően tanult ember volt. Középiskolái egy részét Debrecenben végezte, majd közigazgatási pályára lépett, és már fiatalon Halas árvagyámja lett. Ekkoriban támadt fel egész életét meghatározó szenvedélye a környék régmúltja iránt: „1824-ik év óta a határban talált régi pénzekből adatokat gyűjtögettem, helynevek, Halmok, Templom, temető s szélhordta homokos tájékok körül szemlélődtem; és még a Pusztában lakó birtokosoktól, szántóktól, pásztoroktól szüntelen tudakozódtam; ahonnan pénzt vagy más talált régiségdarabokat kaphattam, azt feljegyezgettem...”2 Az érdekes tárgyakat igyekezett megszerezni, s vagyonos ember lévén a vásárlásokat is megengedte magának. „Gyűjtőszenvedélyére jellemző - írja Nagy Czirok László -, hogy az alsó városszéli ún. Templomhely megbontásakor, amikor annak egy részét áttöltéshez elhordták, ő hétszámra ügyelt, hogy a földhordáskor az előkerült tárgyakból semmi el ne kallódhasson. Ha megtudta, hogy valamerre régi tárgyak kerülnek elő a föld alól, rögtön a helyszínen termett, s mentette, ami még menthető volt.”4 E gyűjtőszenvedély eredményeképpen jött létre az a régiséggyűjtemény, mely még Révész életében országos hírűvé vált. 1 RÉVÉSZ György jegyzőkönyvéből, Nagy Czirok László kivonatolása alapján. In: Wicker Erika: „Halasi múzeum” 1. Régiséggyűjtemények, múzeumalapítók a múlt századi Kiskunhalason (1824-1874). Halasi Téka 9. Kiskunhalas, 1989. 22-39. 2 Uo. 3 Uo. 4 NAGY Czirok László feljegyzéseiből. TJM Régészeti Adattára 12.288.