Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Múzeum - Wicker Erika: A „Halasi múzeum” története 1874–1949
8 Wicker Erika A gyűjtemény nagyságáról nincs pontos számadatunk. Az egyik híradás szerinti 20.000 darab nyilvánvaló túlzás. Közelebb állhat a valósághoz a lyceumi Értesítő beszámolója, mely szerint „...több mint négyezer darabból álló réz, ezüst és arany - tekintélyes részben Arpádkori, melyek között unikumok is találtatnak...-, úgyszintén: cserép, fegyver s egyéb valódi históriai értékkel bíró darabok...”.5 6 7 Maga Révész természetesen pontos lajstromot vezetett gyűjteményéről, de feljegyzései sajnálatos módon megsemmisültek vagy elkallódtak. Eredeti formájukban maradtak ránk azok a híradások, melyek országos archaeológiai szaklapokban jelentek meg, s a gyűjtemény egyes darabjairól tudósítanak: ,,Halasi birtokos, Révész György úr gyűjteményében van egy vastag cserépből készült edény..., alul csúcsos, középeit majd éllel dudorodó, karimáján két átellenes helyen két- két lyuk van, akasztásra alkalmas...” ,b Kár, hogy pontos lelőhelyét nem tudjuk a leírás alapján Árpád-kori cserépbográcsnak. „Bronz karpereczek és gyöngy szemek...sőt sok egymásba font, de hamar összetörött bronz gyűrű”1 a temetőben, sírásás alkalmával került elő. Az Ördögárokból római ezüstpénz került Révész birtokába.8 45 évvel a gyűjtőmunka megkezdése után érlelődött meg Révész Györgyben a törekvés, hogy gyűjteményét a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegye. 1869. május 17-től több napra megkapta a városháza termét, hogy „rendezetten” mutathassa be a halasi határból előkerült - elsősorban régészeti - leletanyagot. A kiállítás megtekintésére a „ közelebbi kun községek” kerületi tisztviselői is meghívást kaptak, s mindazok, akik a gyűjteményt „szívesek voltak eddig is szaporítani.”9 A kiállításról sajnos nincs más információnk. Annyi azonban bizonyos, hogy a Révész-féle régiséggyűjtemény ekkorra már országszerte híressé vált: „...érdekes tárgyakat foglalhat magában Révész úr gyűjteménye, és igazán sajnáljuk, hogy itt Pesten nem állíthatjuk ki kellő biztosság mellett n. múzeumunkban, hol egy két hó alatt ezeren láthatják, míg Halason csak kevesen férnek hozzá azok közt, kik a dologhoz valóban értenek,”10 11 Míg a kiállítás látogatóit jórészt a tárgyak sokfélesége és szépsége nyűgözhette le, a szakemberek pontosan tudták: Révész érdeme nemcsak az, hogy „...évek óta gyűjti a város körül található régiségeket s abból egy jól rendezett múzeumot állított össze...”, hanem a gyűjtemény „...azért is nevezetes, hogy minden darabja találtatási helye is fel van tüntetveMai szemmel nézve ez Révész legnagyobb érdeme, hiszen ma is alapszabály az előkerült régészeti leletek pontos helyének feltüntetése. Enélkül - legyen mégoly szép is, - egyetlen tárgy sem használható fel hitelesen egy-egy terület történetének megírásához. Ma már senkit sem találni, aki az eredeti Révész-jegyzőkönyveket látta volna. Ismét Nagy Czirok László feljegyzéseire hagyatkozhatunk csak. Tőle tudjuk, hogy Révész az évtizedek során megszerzett tárgyakról feljegyzéseket készített, azokat a begyűjtés sorrendjében pontosan lajstromozta. Nemcsak a lelőhelyeket, hanem a tárgyak leírását, méreteit, korát is feljegyezte, s numizmatikai ismeretei és szakkönyvek alapján a régi pénzeket meg is határozta. Nagy Czirok a gimnáziumi régiségtárban őrzött, s a 5 LycÉrt 1873/74. 4. 6 Archaeologiai Értesítő 1869.I.évf. 9.sz. 195. 7 Uo. 8 Archaeologiai Értesítő 1869.1.évf. 8.sz. 172. 9 RÉVÉSZ György levele. Archaeologiai Értesítő 1869.1. évf. 1 l.sz. 232-233 10 Archaeologiai Értesítő 1870. III. évf. 3.sz. 91. 11 Archaeologiai Értesítő 1969. II. évf. 9. sz. 174.
