Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei - Thorma János Múzeum könyvei 2. (Kiskunhalas, 1998)

Az Alföldről Nagybányára

A müncheni Hollósy-kör a Párizs felől érkező hírek nyugtalanító lázában égett. Thorma és Réti azután is kapcsolatban maradt velük, hogy közben ők maguk közvetlenül megtapasztalhatták a francia főváros művészeti életét. Thorma 1891 és 1895 között dolgozott Párizsban; a Julian Akadémiát látogatta, Szenvedők című első nagy képe Mention honorable-t kapott a Párizsi Szalonon 1894-ben.

A millennium küszöbén a két volt tanítvány, a már önálló pályára lépett Thorma és Réti lesznek azok, akik egykori mesterüket a nagybányai leköltözésre rábírják. Hollósy megbízást kapott egy történelmi képre, a millenáris kiállításra rendelt műre, A huszti várra. S ha már haza kellett térnie Magyarországra, és müncheni iskoláját sem akarta föladni, kapóra jött a meghívás, hogy növendékeivel a Huszthoz közel eső Nagybányára jöjjön. így született, látszólag véletlenül, de a műtermekből a szabadba lépő festészet törvényszerűsége szerint, a nagybányai kolónia. E pillanattól kezdve az alapítók, a későbbi tanárok között ott van Thorma János is, az Alföldről Nagybányára honosodott festő. Életműve és öröksége, miként pályatársainak is: Közép- és Kelet-Európa legjelentősebb művésztelepe. Hollósy távozása után, 1902-től Ferenczy Károly, Réti István, Grünwald Béla és Thorma János lett az állandósult nagybányai festőtelep és szabadiskola vezetője.

Thorma alapító tagja volt az 1911-ben létrejött Nagybányai Festők Társaságának. Az 1912-es jubileumi évben az ő kezdeményezésére szervezték meg a művésztelep nagybányai gyűjteményes kiállítását. Magyarország trianoni földarabolása után ő az egyetlen alapító mester, aki a Romániához került Nagybányán maradt, és nem hagyta megszűnni az akkor már negyedszázados múltra tekintő kolóniát és iskolát.

Thorma fölnőtt a történelmi feladathoz. Vezérségre termett egyéniségével, diplomáciájával és vitathatatlan tekintélyével az új államhatárok mögött is meg tudta tartani magyarnak az alapítást. Festőtelepi műtermében, ahova 1917-ben költözött, tájképeinek gazdag sorozatát festette. Közben, amikor ismét lehetősége nyílott reá, újrakezdte küzdelmét a Talpra magyar! befejezéséért. Halálakor (1937. december 5-én hunyt el) az alapítóknak kijáró tisztelettel a művésztelep karizmatikus mesterét búcsúztatták.

11