Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890–1913. Bürger in Kiskunfélegyháza 1890–1913. (Studia Folkloristica et Ethnographica 38. Debrecen, 1996)

ki saját paraszt-polgári társadalmukat. E társadalom fejlődésének sajátosságát éppen az adta, hogy a jászkun kiváltságokból s e kiváltságok által meghatározott jászkun paraszt-polgári öntudatból táplálkozott. A gazdasági és politikai élet irányítói a földet megváltó redemptusok voltak, akik a helyi értelmezés szerint polgárok lettek. A jászkun kiváltságok minden lakosra egyaránt vonatkozó szabadságjogainak többségét a redemptio gyakorlatában a földváltó rétegre ruházták. A politikai jogokat a tőkeföld mennyiségéhez kapcsolták. Aki a Jászkun Kerületben eladta a tőkeföldjét, eladta a hozzákapcsolt jogokat is. Ez a helyi alkotmányos élet alapjának tekinthető tétel és a privilégium teremtette meg a helyi társadalom rétegződését. Ez a társadalom a redemptusok által irányítottan alakította ki a jászkun mezőváros arculatát. A redemtio során megváltott földek 2/3-át tőkeföldként a váltási összeg arányában egyéni tulajdonba adták. E földterületeken szántóföldi földművelést folytattak a tulajdonosok vagy bérlőik. Néhány évtized alatt kialakultak a földműveléshez szükséges üzemközpontok, a tanyák. A 18. század végére már létezett az a termelési mód. mely a 19. század végére elfogadott gazdálkodási formává, tanyás gazdálkodássá fejlődött. Az egyéni tulajdonba adott földeket kiegészítették a fel nem osztott közös használatú legelők, ahol nemcsak a redemptusok, hanem minden lakos tarthatott állatot, igaz legelődíj ellenében. Nagy létszámú külterjes állattartásra nyílt lehetőség. A lábon elhajtott állatok jó piaci forgalmat, tekintélyes jövedelmet hoztak a lakosságnak. Az állattartásból nyert jövedelem lehetővé tette a redemptióra felvett kölcsönök visszafizetését, és biztos fedezetnek bizonyult a városi intézményrendszer és életmód kialakításához is. Az 1848-as szabadságharc után a jászkunok elvesztették a feudális Magyarországon belül meglévő rendi vonásaikat. A kapitalizálódó termelési és pénzügyi viszonyok alakulása, az önkormányzati jogok elvesztése szembefordította a várost a központi akarattal. A gyökerekhez ragaszkodva védték hajdani jogaikat, amelyek ekkorra inkább akadályozták, mint támogatták a termelés fejlesztését. A formálisan már nem létező redemptusi jogok védelmében korlátozták a tőkekoncentrációt. 300-400 kh.-as birtokoknál nagyobbak nem alakulhattak ki. A termelés külterjessége alig változott, holott a 19. század végére bekövetkezett pusztafelosztások az állattartási lehetőségeket beszűkítették. 12