Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890–1913. Bürger in Kiskunfélegyháza 1890–1913. (Studia Folkloristica et Ethnographica 38. Debrecen, 1996)

Félegyháza a századforduló évtizedeiben A török pusztítás után 1743-ban újratelepült Félegyháza életének második századfordulója az a bő két évtized, amelyet mint történelmi pillanatképet próbálunk megragadni, és a történettudomány módszereinek segítségével felvázolni. Sajátos, az Alföld településeinek többségétől eltérő - ámbár nem egyedi - az a történelmi út, amely a város gazdasági, társadalmi, funkcionális szerkezetét kialakította. Félegyháza a 18. század utolsó harmadában formálisan is elnyerte a mezővárosi rangot.

1 Szabadságai úgy is, mint mezővárosnak, úgy is mint a kiváltságolt Jászkun Kerület egyik központi szerepkört betöltő önkormányzati egységének. nyugatias fejlődésre utaló folyamatban, annak sajátosan magyar variánsában alakultak, érlelődtek városformáló tényezőkké. A Jászkun Kerület és benne Félegyháza társadalmi és gazdasági életének egyaránt meghatározó pontja, történelmi sorsfordulója 1745. s az ekkor bekövetkezett jászkun redemption A redemptio tette lehetővé, hogy a polgári fejlődés meghatározó elemei: a személyes szabadság, a tulajdon szabad birhatása, a települések önkormányzati joga, a polgári jellegű földtulajdon és földhasználat, az egész Jászkun Kerületre vonatkozó igazgatási és jogszolgáltatási autonómia keretén belül érvényesüljön. E polgári fejlődést segítő részelemek mégsem Ny-Európához hasonló társadalmat és városképet formáltak. Az ország feudális tengerében szigetként létező félpolgári Jászkunságban, előjogaik alapján, a másságot folytonosan hangsúlyozva alakították 1 Mária Terézia 1774-ben mezővárosi kiváltságot adományozott, és évi 4 vásár megtartását engedélyezte. 2 A Jászkun Kerület megváltása a földesúri függésből, egyben a szabadparaszti jogállás elnyerése. 3 Bánkiné, 1995., Bagi, 1995. 11