Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Földhasználat. A redemptusi jogok érvényesülése a földhasználatban - Kaszálók, nyilasok

Delelő marhák nátorok a tized házainak sora szerint parcellázták fel. Kinek­kinek annyi ölet, amennyi a redimált tőkeföldje után járt. A tő­keföld nagysága szolgált alapul minden földhasználathoz. Ezért nevezték a kaszálókat és különféle veteményes földeket járulé­kos földeknek, azaz a tokeföld tartozékának. Azt, hogy a tizeden belül kinek a portája legyen az osztósor kezdete, ismét nyílhú­zással döntötték el. A sorsra bízták, kinek, hol és milyen minő­ségű járulékföld jusson, de azt, hogy abba mit vessenek, a gaz­dasági gyűlés vagy a tanács döntötte el. A kapás növényeket és a kölest a közös használatban maradt legelők feltörésével a redempció arányában nyilas osztással adott földeken termelték. A nyilasokat általában két egymás után következő évben művelték, majd hosszabb időn át parla­goltatták, s újból legelőnek vagy kaszálónak alakították. Egy-egy nyilas osztású területen megközelítően azonos tenyészidejű nö­vények termelését engedélyezték. Ha dinnye- és kukoricaföldet osztottak akkor ki-ki a kettő közül azt vetett földjébe, amit akart, de pl. kölest már nem vethetett. Példaként említjük, hogy azon a 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom