Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Egy redemptus gazdaság működése a gazda feljegyzései alapján - Család és gazdaság

1794-ben Horváth Imre halálát követően néhány nappal a gyászév letelte után meghalt Borbála asszony is. 1795-ben tavasszal eltemették a gazda bátyját, Horváth Mihályt, októberben viszont megszületett a régen várt fiúgyermek. Rögtön kettő: az ikerpár, Antal és Imre. Az öröm hamarosan fájdalommá változott, mert két év múlva az ikrek meghaltak. Az 1795-ös év nem csak a Horváth családnak, az egész város számára fekete esztendő volt. Több mint háromezer szűkölködőt kellett volna ellátni, pedig a mostoha időjárás miatt alig termett valami. A nagy éhínségben némelyek a tanyákon döghúst szedtek, és azt ették. A városi gazdálkodás is mélyponton volt, s mindezt tetézték a Napóleon elleni háború miatt egymást követő toborzások. Horváth Antalnak a szenátorság mellett a verbunkinspektori feladatokat is el kellett látnia, családjával alig tudott időt tölteni. A családi otthontól megkívánt háttér megteremtéséhez azonban minden évben megfogadott felesége segítségére egy szolgálót, és egy dajkát. A szolgálók közül csupán Pleszkó Erzsébetet alkalmazták három évben is, a többiek neve csak egyszer-egyszer fordul elő, de a naplóból kiderül, hogy volt olyan év, amikor hárman is otthagyták valamilyen okból a gazdasszonyt. A dajkák a szolgálólányokhoz hasonlóan cserélődtek, egyedül Zahora Erzsébet szegődött kétszer is Horváthékhoz. Ivócsanak (KM. Ngy. 62.7.1) 228