Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

József, Lenkey János, Schweidel József, Knezic Károly, Damjanich János tábornokok és Lázár Vilmos ezredes. (Vécsey Károly csak néhány nap múlva követte társait).

280 Az aradi per és a börtönbüntetés Haynau még augusztus 25-én utasította Karl Ernst törzshadbírót, hogy kezdje meg a magyar felkelők vezetői, tisztjei, illetve a képviselők és kormánybiztosok elleni hadbírósági vizsgálatokat. Ernst buzgó beosztottként még aznap megkezdte Kiss Ernő honvéd altábornagy, volt cs. kir. ezredes ügyének vizsgálatát, s másnap, augusztus 26-án kezdődött meg a többiek, Aulich Lajos, Poeltenberg Ernő, Láhner György, Török Ignác, Gáspár András, Nagysándor József, Lenkey János, Schweidel József, Knezic Károly, Leiningen-Westerburg Károly, Dessewffy Arisztid tábornokok, Lázár Vilmos ezredes és Damjanich János tábornok kihallgatása. Az osztrák hadbíróságok szervezete szerint a teljes hadbíróságnak tizennégy tagja volt: két-két közvitéz, tizedes, őrmester, hadnagy, százados, őrnagy, egy tábornok vagy magasabb rangú törzstiszt, mint elnök; és a hadbíró. Minél magasabb rangú volt a vádlott, annál magasabb rangú volt a hadbíróság elnöke, s annál magasabb rangúak voltak a hadbíróság tagjai is. Jogi végzettséggel csak a hadbíró rendelkezett. Ő képviselte egy személyben a vádat és a védelmet, s ő látta el a tárgyalás vezetői teendőket is. Gyakorlatilag a hadbíró hozta a per végén az ítéletet. A tárgyalásvezetői előterjesztés (votum informativum) végén megírta, milyen súlyosbító és enyhítő körülmények állnak fenn a vádlott esetében, s ennek alapján milyen ítélettel kell sújtani. Az ítéletet meghozó haditörvényszéki tárgyaláson a hadbíróság tagjai rövid tanácskozás után párosával (rendfokozatonként alulról felfelé haladva) jegyzőkönyvbe mondták ítéletüket. Ez általában megegyezett a hadbíró általjavasolt büntetéssel. Az aradi hadbíróság által lefolytatott első perek (így a tábornokok elleni eljárások) ugyan részletesebbek voltak pld. az Ormai Norbert ezredes elleni augusztus 22-i rögtönítélő eljárásnál, de lényegében csak a vádlottak vallomásaira, illetve az általuk benyújtott dokumentumokra (kinevezések, bizonyítványok, magán- és hivatalos levelek) támaszkodtak. A későbbi perek során gyakran előfordult, hogy a vádlott többoldalas előzetes írásbeli vallomást nyújtott be a hadbírósághoz, s kérte mentő- vagy igazolótanúk kihallgatását is. 1849. október végétől már ilyen részletesebb eljárásokkal találkozunk (ilyet folytattak le pld. két másik, később kézre került tábornok, Gaál Miklós és Pikéthy Gusztáv ellen is), emellett a cs. kir. hatóságok a kezükre került magyar levéltári dokumentumokból is kiemelték az egyes vádlottakra nézve terhelő iratokat. Ám 1849. október végéig a gyorsaság volt az elsődleges követelmény. (Gáspárnak e tekintetben szerencséje volt, hiszen ha például az 1849. április 24-én Görgeihez, vagy a május 26-án Kossuthhoz intézett beadványa a hadbíróság előtt fekszik, nem biztos, hogy elkerüli a halálos ítéletet.) Az eljárások során természetesen nem szó szerint vették jegyzőkönyvbe az elhangzottakat, hanem a tárgyalás vezető hadbíró vezette őket Katona Tamás II. 75. o. 74