Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

Fogságban Bartha Albert - valószínűleg Gáspár emlékirata alapján - azt írja, hogy amikor Görgeit elválasztották tábornoktársaitól, „azt hangoztatta előttük, hogy nekik bajuk sem eshetik, ha ők kitartanak amellett, hogy a hadsereg ellenezte a Függetlenségi Nyilatkozatot." 276 A tábornokok Kisjenőn meg is egyeztek abban, hogy Görgei taná­csára „egyhangúan meg fogják tagadni az 1849-iki Függetlenségi Nyilatkozattal való közösségüket." 277 A fogságba esett legénységet és a tiszteket Sarkadra kísérték. Az oroszok egyáltalán nem mutattak valami nagy gondosságot a tisztek őrzésében, így a legénység közel fele útközben megszökött. Sarkadra szállították az augusztus 17-én kapitulált aradi várőr­ség tagjait is, kivéve a várparancsnokot, Damjanich János vezérőrnagyot. Damjanich még 1849. április 29-én Komáromban nyílt lábtörést szenvedett, azóta is gyakorlatilag mozgásképtelen volt. Szállítása közben Gyulán a sebe kiújult, s így kénytelen volt ott maradni. Rövidesen az összes foglyot ide kísérték át. Haynau augusztus 18-án utasította Schlik altábornagyot, intézkedjen a magyar hadi­fogoly tisztek mielőbbi Aradra szállításról. Schlik Montenuovo és Reischach vezérőr­nagyokat küldte Gyulára egy dandárral. A dandár augusztus 22-én este vonult be Gyulára. Montenuovo másnap csodálkozva jelentette Haynaunak, hogy bevonulásakor még valamennyi felkelő tiszt fegyvert viselt, s az oroszok csak az ő sürgős figyelmez­tetésére fegyverezték le őket. Augusztus 24-án Montenuovo egy 2000 tisztből és kb. 11.000 főnyi legénységből álló fogolyszállítmánnyal Mácsán át Aradra indult, ahová augusztus 25-én érkezett. A tábornokokat egyelőre párosával helyezték el; Gáspár Schweidel Józseffel kerül egy szobába, s alighogy megkapták a szalmazsákjukat, rájuk is zárták a cellaajtókat, „úgyhogy nem maradt más hátra, mint türelmesen és üres gyomorral elhelyezkedni és nyugovóra térni." 278 Éppen ezen a napon érkezett meg Aradra Kari Grünne gróf, es. kir. vezérőrnagy, Fe­renc József katonai irodájának vezetője Schwarzenberg miniszterelnöknek az osztrák minisztertanács augusztus 20-i határozatát tudató levelével. A minisztertanács határo­zatában kifejtett elvek semmivel sem voltak humánusabbak és enyhébb eljárást előíró­ak, mint Haynau szándékai, hiszen a felkelők vezetői és törzstisztjei ellen azonnal megindítandó eljárásra utasították Haynaut. Egy ponton azonban megkötötték a cs. kir. fővezér kezét: Haynaunak a meghozott ítéletek végrehajtásával várnia kellett mindad­dig, „míg az erre vonatkozó legfelsőbb különleges utasítások meg nem érkeznek." 275 Haynau dühöngött, ha Grünne „negyven órával később érkezik, a vezéreket már bitó­fán találja" - írta Radetzkynek. Ezen a napon érkeztek meg ugyanis Aradra a „lázadó­vezérek": Kiss Ernő, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Dessewffy Arisztid, Aulich Lajos, Láhner György, Török Ignác, Gáspár András, Nagysándor Bartha Albert 131.0. Bartha Albert 168. o. Katona Tamás L 181. o.; II. 45-46., 65-67. o. Katona Tamás II. 55-56. o. 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom