Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

Jellacic hadtestét ugyan sikerült egyre hátrébb szorítani, de a nagy cél, az ellenséges erők bekerítése, vagy legalább a fővárostól való elszorítása elmaradt. Gáspár ugyanis tartotta magát az aznapi diszpozícióhoz, s hiába könyörgött neki Zámbelly, Kmety és Poeltenberg, nem volt hajlandó további támadásra. Holott ha a 14.000 főnyi, 43 löveggel rendelkező hadtest beavatkozik a küzdelembe, legalábbis komolyan megtépázhatja a Gödöllőnél hátramaradt Lobkowitz-hadosztályt, s ezzel sokkal rendezetlenebbé teheti a es. kir. csapatok visszavonulását. Ideális esetben még a Schlik hadtest egy részének bekerítése sem tűnt lehetetlennek. Este - Zámbelly Lajos emlékirata szerint visszatért a Gáspár által Görgeihez küldött parancsőrtiszt, Görgei ironikus üzenetével, miszerint sajnálja, hogy a VII. hadtest nem vett részt a győztes csatában.

216 Tény, hogy a magyar diszpozícióban nyoma sem volt annak a lehetőségnek, hogy esetleg összeütközésre kerül sor. Hacsak a Görgei által saját kezűleg eszközölt utóiratot nem tekintjük annak: „A hadtestek a lehető legszigorúbb összeköttetést tartsák és egymást figyelmeztessék és támogassák."

217 Gáspár hadteste azonban még ennek az utasításnak sem tett eleget, hanem megelégedett a diszpozíció által előírtak végrehajtásával. Némi kritika Görgeit és Bayert is érheti, hiszen ők is küldhettek volna parancsot Gáspárnak. Görgei azt írja emlékiratában, hogy amikor Kókáról megindult a csatatérre, egy, a VII. hadtesttől érkező huszártiszt (Katona Tamás kutatásai szerint Fekete Lajos, a 9. huszárezred főhadnagya) azt a - nyilván szóbeli -jelentést hozta, „hogy az ellenség a Galga-vonalat kardcsapás nélkül feladta, s a VII. hadtest Gödöllő felé tart." Görgei ezek után biztosra vette a győzelmet, hiszen úgy vélte, hogy négy hadteste mindegyikét harcba vetheti aznap. Sőt, a továbbiakban egész haditervét erre építette; ezért utasította Damjanichot, hogy szorítkozzon elfoglalt állásának tartására, s ezért akarta Klapka és Aulich hadtestével Gödöllő felé szorítani az ellenséget.

218 Görgei mentségére szolgálhat a kapott téves (vagy félreérthető) jelentés, s az, hogy ekkor éppen Klapka hátráló hadtestét kellett megállítania; Bayer mentségére azonban nemigen lehet semmit felhozni, hacsak azt nem, hogy abban reménykedett, Klapka balszárny-dandára aznap a diszpozíció értelmében nemcsak Pécelt foglalja el, hanem az állítólag napközben küldött újabb utasítás értelmében - Kerepest is, s ezzel eleve a Gödöllő felé való visszavonulásra kényszeríti Windisch-Grätzet.

219 Gáspárt a későbbiekben több vád is érte 1849. április 6-i magatartásával kapcsolatban; ti. hogy túlzottan passzívan viselkedett.

220 Klapka emlékirataiban felteszi a kér216 Okmánytár (e kötetben) No. 37.; Görgey Artúr II. 10-11. o.; Zámbelly Lajos 98-100. o.; Thurzó Miklós 117-119. o.; Görgey István II. 98-103., 112-121. o.; Pongrácz István II. 107. o. A feldunai hadtest 151-154., 160. o. A csatára ld. még Rédvay István: Az isaszegi csata, 1849. április 6. (In:) Lukinich Imre - Markó Árpád szerk.: Sorsdöntő csaták Marathontól a második világháborúig. Bp., é. n. II. k.l70-181.o. 217 HL 1848-49. 20/255., 20/275. Magyar fordításban közli A feldunai hadtest 151-152. o.; Hermann - Kucza 92. о. 218 Görgey Artúr I. 455., 460-461., 465. és 499. o.; II. 10-11. o. 219 HL 1848-49. 20/255., 20/275. Magyar fordításban közli A feldunai hadtest 151-152. o.; Hermann - Kucza 92. o. Ld. még Görgey István II. 115-119. o. 220 Ld. pld. [Üchtritz Emil:] Görgey und die Capitulation bei Világos. Von einem Officier des Generalstabes der ungarischen Armee. Leipzig, 1850. 19-20. o.; Mészáros Lázár П. 164. о.; Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-iki és 1849-iki magyarországi hadjáratból. 2. kiadás. Pest, 1862. I. k. 4950., 106-107. és 110-111. o.; Assermann Ferenc: Görgei. Viszhangok a cáfolatokra. Pest, 1868. 69. o.; 59