Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

dést, „miként várhat még egy hadtestparancsnok, aki egy órányi távolságban áll a csatatértől, elönyomulási parancsra, amikor a közeli ágyúdörgés világosan figyelmezti arra?"

221 Gáspár egykori hadosztályparancsnoka, Kmety György 1853-ban, az emigrációban Görgei emlékirataira írott válaszában pedig a következőket írta róla: „Aulich tábornok, a legelső ágyúlövéseket meghallván, ösztönszerűleg felkeresi a csatatért, Gáspár tábornok azonban, a diszpozícióval kezében, megelégedett Baggal és Aszóddal, és kényelembe helyezte magát Aszódon, mint Görgei Kókán. - Egy egész hadtest, mely 1618 jó zászlóaljból, 3 huszárezredből és 70 ágyúból állt, a hadtestparancsnok büntetésre méltó közönyössége és tudatlansága miatt nem vett részt a csatában. Mily könnyen lehetett volna visszaverni a két kimerült ellenséges dandárt, mely a besenyői zárdánál a jobbra és balra könnyen befoglalható és megkerülhető defilék öblét tartotta megszállva, s hogyan végződött volna az isaszegi nap, minő sorsot kellett volna ott az ellenségnek találni! - De Görgei erősen ragaszkodott maximájához: az önálló hadtestparancsnokokat feladatuk megoldásában meg nem zavarni, és nem zavarta meg Gáspárt Aszódon, valamint hogy ez se zavarta meg Görgeit Kókán."

222 Az eredetileg angolul megjelent iratot 1861-ben magyar fordításban is közölte a Magyarország, majd önálló kiadványként is megjelent. Ezután Gáspár is úgy érezte, meg kell szólalnia. Egy 1862. január 29-én a „Pesti Napló"-nak küldött hírlapi nyilatkozatában - amelyet a lap nem közölt le - a következőket írta: fékein Kmety úr vétkül róvjafel, hogy ápril 6-kán az isaszegi csatát a VII-ik hadtesttel nem támogattam. Az 1849-ik évi ápril 6-ára szóló fővezéri diszpozíció szerént a magyar hadsereg Damjanich alatti jobbszárnyának fedezése, és az ellenségnek Aszódnáli visszanyomása volt feladatom. E feladatot én pontosan teljesítettem is, - s legjobb akaratom mellett sem léphettem át az ezen diszpozíció által számomra kijelelt határt; — mert a csatát intéző fővezér kombinációit önhatalmú vállalkozásaimmal zavarni s így az általa óhajtott sikert netán meghiúsítani nem állott s nem állhatott szándékomban. Nem éretett-e el működésem által a fővezér célja? Nem veretett-e meg az ellenség? Volt valami hátrányos következménye a fővezér parancsáhozi szigorú ragaszkodásomnak? Nem! És ha, merem kérdezni, az esetben, ha a bán történetesen nem cselekeszi azt, amit cselekedett, - ha az ellenség fővezére tudta és akarata nélkül ápril 6-kán estve pozícióját el nem hagyja, s így az egész vonala odahagyását, mi az előzmények természetes következménye volt, nem teszi szükségessé: nem lett volna-e ügyünkre kedvező azon körülmény, hogy az egész VII-ik hadtest ápril 7-kének hajnalán pihent, tehát kétszeres erővel támadhatta volna meg az ellenséget? De feltéve, hogy én a VII-ik hadtestet csakugyan az ellenség hátába vezettem volna, hiszi-e Kmety, hogy az megáll, s bennünket bevár vala? Klapka György, 1986. 120. és 213-214. o.; Kársa Ferenc: Szabadságharcos napló. „A körültem és velem 1848. és 1849. évben történt események". S. a. r. Bona Gábor. Bp., 1993. 187-189. o. 221 Klapka György, 1851.

1. 326. o. 222 Mein Leben und Wirken in Ungarn, irta Görgei Arthur. Megbírálva Kmety György egykori magyar tábornok által. Fordította H. I. Pest, 1861. 18. o. 60