Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)
Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - Ismerkedés a muszkákkal
11 óra tájban jött a parancs, hogy az ágyúkat vigyék a falu mögé nyugatra, mi pedig húzódjunk a falu alatt levő erdőbe s onnan képezzünk a falu alatt csatárlánczot, de alig értünk ki az erdőből, jött egy újabb parancs, hogy menjünk Peredet ostromolni, mert az oroszok a keleti részét már megszállták. A mint az első útczába beértünk, látjuk, hogy előre nyomul egy rézsisakos tömeg; eleintén azt hittük, hogy elfogott dragonyosok gyalog, de csakhamar kiábrándítottak bennünket, hogy ők bizony se nem dragonyosok, se nem foglyok, mert olyan sortüzet pöndörítettek a nyakunkba, hogy 10-15 legényünk rögtön hasra esett, Dobos Laczi negyedik századbeli őrmesternek s a zászlóalj legjobb tánczosának achiles ina átfúródott s újdonatúj őrnagyunknak, Kermpoticsnak 106 a lova elterült; de magának, szerencsére, egy kis farzúzódásnál egyéb baja nem történt. Mi a sortüzet viszonoztuk, mire a muszkák a mellékútczába vonultak, mi meg viszszafordultunk, hogy eléjök kerüljünk, de a mint a falu alá kiérünk egyszerre hozzánk nyargal egy huszártiszt és azt kiáltja: „Gyalogság tömegbe, a lovasság űzi huszárainkat", alighogy kissé rendezkedtünk, már előttünk gomolygott mint egy hóförgeteg egy óriási tömeg, melyben együtt volt Ferdinánd huszár, BocskayHunyadi és Lehel huszár, Dragonyos Vasas és Ulánus, mi a falu és előtte levő erdő által képzett szögletben álltunk, mellettünk nyugatra egy nagy tábla kukoriczavetés volt, ezen túl a 60-ik zászlóalj állott, ez a lovassági zagyvalék pedig a két zászlóalj között a kukoriczavetésen rohant előre, de mi az első pillanatban nem lőhettünk, míg huszáraink üldözőikkel elegy futottak, csak kiabáltunk: „Ne félj huszár, itt vagyunk, s a mint huszáraink kissé meghaladtak bennünket, rögtön kereszttűzbe kaptuk az ellenséges lovasságot s ezeket megtizedelve: üldözőkből üldözöttekké tettük, mert hallva a tüzelést, megfordultak s ők hátulról, mi meg oldalról rohantunk utánok és lőve, szúrva pusztítottuk őket, ki hogy tudta. E borzasztó zavar abból keletkezett, hogy a mi részünkről, midőn mi Peredet ostromolni mentünk, az említett huszárok mindenikéből egy-egy század állt tömegben az erdő sarkánál, szembe velők a német lovasság, a mi huszáraink megtámadták a németeket rohammal, de mikor úgy 150 lépésnyire értek a németekhez, ezeknek a középső százada jobbról-balról kikanyarodott s a háta mögött rejtegetettt nyolcz ágyú, mely eddig még nem is működött, irtózatos kartácslövésekkel fogadta a mitsem sejtő huszárokat, mire ezek nagyon megritkíttatván, zavarba jöttek és megfutamodtak, ekkor az ellenséges lovasság űzőbe vette őket, de nemsokáig tartott öröme, mert néhány perez múlva még veszedelmesebb tőrbe került mint huszáraink és irtózatosan lakolt álnokságáért, s halottaival és sebesültjeivel behintve menekült a kukoriczaföldről s még az egyes honvéd is kiszaladt utána az erdőből, hogy még egyet hátbalőhessen közüle, a huszárok pedig egész a második harczvonalig űzték őket. - Itt láttam először, hogy mire való a Hunyadi huszárnak a karikás ostor. Egy dragonyosnak jobb lova levén mint a Hunyadi huszárnak, a visszaűzésnél sehogy sem bírta elérni, hogy kardjával le106 Kermpotich Aurél honvéd őrnagy, jún. 16-tól zászlóaljparancsnok. 56
