Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - Bevonulás Komáromba, a július 2-iki és 11-iki csata

vágja, végre előrántja ostorát, nyakoncsapja a sógort, ennek az ostor körültekerődzik a nyakán s egy pillanat alatt már a földön hevert, Udvarhelyi Sándor, a nemzeti színház egyik karénekese pedig, hogy sok ideje ne maradjon a mulandóság felett gondolkozni, úgy keresztülütötte a hátát szuronyával, hogy a mellén keresztül a földbe szúródott a hegye. Ennél csúnyább csatát sohase láttam, mert itt huszár, dragonyos, gyalog, honvéd, ulánus, szóval minden fegyvernemet viselők borították el hulláj okkal a csatatért. A mint innen a rendelet szerint megindultunk és Pered főútczája elé értünk, ott meg ismét a muszkák jöttek elénk, az útcza egész szélességét elfoglaló tömegben, szerencsére ágyúink is épen e pillanatban érkeztek meg az útcza elé, ezekből háromat mindjárt nekiállítanak tüzéreink s közéjök kartácsolnak a muszkáknak úgy, hogy mindenik lövés egy-egy csapást csinál közöttök, mint az aratógép a lábas vetés között, ez azonban az új vendégeknek nem nagyon lehetett ínyökre, mert rögtön hátat fordítottak és eltűntek az oldalútczákban. Ez már úgy 3-4 óra tájban volt délután s ettől kezdve, harczolva ugyan, de egész rendes tempóba húzódtunk hátra oly módon, hogy az 1., 3., 5., stb. csapat megállt s ágyúzott, míg a 2., 4., 6., stb. három-négyszáz lépéssel a háta mögé vonult és ismét az előbbiek álltak meg az ellenség feltartóztatására. Ez volt a mi első ismerkedésünk a muszkákkal, kik közúl néhány mutatót is vittünk magunkkal foglyul; 6-7 óra tájon a tüzelés mind a két részről megszűnt s mi a Vág és Duna összeszögellése által képezett félszigeten háltunk meg, honnan másnap dereglyéken szállítottak át bennünket Guta alá. A szegény Perediek legjobban megjárták, mert a mint mi a falu alól elvonultunk, a muszkák dühökben még a sertésólakat is felgyújtották, a muszka foglyok pedig azt beszélték, hogy Panijutin még a haját is tépte mérgében, hogy, gránát zápora daczára, ki nem bírt bennünket mozdítani 11 óra előtt eredeti állásunkból. Drágán fizettük meg e két napot, mert a hivatalos kimutatás szerint hadtestünk holtakban és sebesültekben 2100 embert vesztett s így e hadtestnek a csalóközi hadjáratban 8 nap alatt minden harmadik embere harczképtelen lett, mert június 12-én kilenczezren szálltunk meg Guta alatt s huszonkettedikén csak hatezren tértünk oda vissza. Bevonulás Komáromba, a július 2-iki és 11-iki csata A gutái táborban már napokon át szájról-szájra járt a hír, hogy Komáromba megyünk s végre június 27-én éjjel meg is indítottak bennünket, de már a kocsirúd állásáról gyanítottuk, hogy nem arra van Komárom a merre mi haladunk és nem is csalódtunk sejtelmünkben, mert Komárom helyett Győrbe mentünk, 57