Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - Budavár képe a 49-iki bevétel napján

torral és mindennemű aprósággal, melynek a fala belődöztetvén, egészen nyitva állott. Volt azonban prédára való Csáky szalmája

88 is, mert egyik élelmes társunk kineszelte, hogy a generál-komandó épülete egyik nagy terme, egész a mennyezetig, tele van szivaros ládákkal, azonnal berontott a terembe néhány honvéd és szivar-ládikákkal terhelve távozott. A lelet híre villámgyorsasággal terjedt el a legénység között s a következő perczekben már százával, sőt mondhatom ezrével rohanták meg a raktárt, s mivel, ha mindenki maga akart volna bejutni, estig felére sem került volna a sor, úgy eszelték ki a dolgot, hogy bement vagy 25 ember, kinyitogatta az ablakokat s az egyik része bontogatta a ládákat, a másik dobálta ki az ablakon a ládikákat, a harmadik pedig az üres ládákat hányta ki az udvarra, s így aztán néhány óra alatt üres lett a terem s a honvédek nyalábbal vitték táborukba a szivar ládikákat s ajándékozták vele bőven a tiszt urakat. Tudom, hogy Rezsnyi századosunknak,

89 kit a legénység imádásig szeretett, egy kis kétkerekű kordéját úgy megrakták szivar ládikákkal, hogy más podgyászának alig jutott rajta hely. Engem még akkor meghitt ebédre Zolner Lajos úr, az egyetemi könyvnyomda tiszteletreméltó vésnöke, kinél az előző években mint nevelő voltam, midőn a Nándorkaszárnya ostromához siettem s ebéd után felkért, hogy vezessem körül a bástyán és mondjam el neki, hol, mi történt, mert ők az egész időt a nyomda pinczéjében töltvén, semmit se láttak s az ágyú dörgésnél egyebet nem hallottak. Én szívesen engedtem a felszólításnak és megindultunk a bécsi kapu felé. Az útczán még ekkor szanaszét hevertek a honvédek és ellenség hullái, de ezek semmi borzadalmat nem keltettek, mert többnyire puska-golyó vagy szurony által öletvén meg, oly nyugott arczczal pihentek örök álmukban, mintha csak pelyhes párnák között múltak volna ki s az erőszakos halál nyomait csak egy-egy vértócsa hirdette. A Nándorkaszárnya mellett már ekkor három garmadába egymásra volt hányva mintegy 150 részint honvéd, részint horvát határőr hullája, a kaszárnyán kívül a barikádok mögött még ott feküdt a kanóczczal megfojtott három tüzér, de ezek mellett több, az ágyú golyó által eléktelenített hulla is hevert, minek láttára a tisztes öreg úr arcza már kezdett mindenféle színeket játszani, a csata rombolásainak legborzasztóbb képei azonban csak a fehérvári rondella fölött tárultak szemeink elé, itt volt a tüzéreknek, kik a 24 fontos sugárágyúkkal működtek, földdel töltött zsákokból és gerendákból rögtönzött kazamátájok s ebben volt 8 hulla, de hogy csakugyan 8 volt, azt csak abból tudtuk meg, hogy 16 88 Gazdátlan, elhagyott holmi, szabad préda. 89 Pacséri Rezsny Imre, őrnagy. A gimnáziumot Baján és Kalocsán végezte, haditengerészeti tanulmányait Velencében, több nyelven beszélt. Asbóth ezredes különösen tehetséges katonának tartotta. Kitüntette magát Budavár ostrománál és több ezt követő csatában és ütközetben. A zsigárdi ütközetnél a 25. zászlóalj parancsnoka a beteg Mihályi őrnagy helyett. Júliustól a 63. honvéd zászlóalj parancsnoka. 1857-ben anyagi gondok miatt öngyilkos lett. OSZK Kt Fol. Hung. 1368. Dudás Ödön, 492-499., 723. 46