Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - A komáromi kapituláczió

Nem volt többé dal, nem volt vidámság, síri csend uralkodott az előbb oly zajos táborban, melyet csak egy-egy csataló vészt jósló nyerítése zavart meg hébenhóban. Mindenki mellére horgasztott fővel járt és jövő sorsa felett tépelődött, mely az egy mást követő fegyverlerakások hírére napról-napra sötétebb színben túnt fel előtte s a bizonytalanság, hogy mi történik velünk, lidércznyomásként nehezedett megtört kebelünkre: egyik nap az a hír szállongott, hogy Komáromot az utolsó emberig fogjuk védelmezni s e czélból sokan már hozzá is fogtunk földalatti putrik készítéséhez, hogy legyen hova húzódnunk a tél hidege elől, ha künn kell táboroznunk; másik nap azt híresztelték, hogy a tábor nagyobb része elhagyja Komáromot és nyílt csatákban küzd utolsó leheletéig, a harmadikon, hogy mi is letesszük fegyverünket, mert nincs annyi élelmünk és lőszerünk, hogy kitelelhetnénk stb. stb. s e közben mind nagyobb és nagyobb csapatokban érkeztek Komáromba az alföldi fegyverletétel után menedéket keresők. így folyt nap nap után, míg megkezdődtek az alkudozások s mind sűrűbben jártak Komáromba a parlamenterek (alkuszok) mint vészmadarak és Юарка az Ács és Szőny közötti dombon, a két sereg között, személyesen értekezett az osztrák parancsnokkal. E közben a tisztek egyik része folyton arra nóggatott bennünket, hogy ne egyezzünk bele a vár feladásába, a másik része a legborzadalmasabb sötét színekkel ecsetelte előttünk a téli táborozás nélkülözéseit és sanyarúságait, melyek reánk várnak azon esetre, ha a várat tovább is meg akarjuk védeni, ezáltal a pártoskodás szelleme a táborban napról-napra nagyobb mérveket öltött. Végre szeptember utolsó napjaiban, egy este, Юарка személyesen megjelent közöttünk és lóháton, zászlóaljtól zászlóaljhoz járva, elénk terjeszté s megmagyarázá a tények valódi állását és felszóllított bennünket, hogy legyünk bizalommal iránta, ő minden lehetőt megtesz, hogy a sereg minden egyes tagja tisztességes elbocsájtásban részesüljön és jövő polgári állásában senki által, soha, ne háborgattassék, s ha ezt, úgymond, ki nem tudná eszközölni, akkor inkább kész velünk együtt, itt a falak alatt hősi halállal meghalni, mintsem hogy besoroztassunk vagy szégyenletes fogságba jussunk; e szavakra a legénység egy dörgedelmes éljennel válaszolván, esküvel fogadá, hogy kész utolsó leheletéig küzdeni. Sajnos azonban, hogy Юарка se mindenben tartotta meg e szép ígéretét, mert a szerződés, melyet kötött, csupán csak azon honvédtisztek bántatlanságát biztosította kik előbb osztrák seregben nem szolgáltak, de az osztrák seregből átlépett tisztek s altisztek és közhonvédek jövőjének biztosítása a végleges szerződésben szóba sem hozatott, minek következtében közülünk nagyon sokat össze is fogdostak és besoroztak, mihelyt hazaértek. Юарка megjelenése után való napon tudtunkra adták, hogy két hétre fegyverszünet köttetett a végből, hogy a várparancsnokság biztos tudomást szerezhessen magának, vájjon igaz-e mind az a hír, a mi Görgey és más tábornokoknak fegyverletételéről terjesztetik. 67