Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)
Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - Bevonulás Komáromba, a július 2-iki és 11-iki csata
Mi a rendeletet hűségesen teljesítettük s a számunkra kijelölt sánczokat nagy áldozattal ugyan, de az első rohammal bevettük s az ellenséget megszalasztottuk, alig rendezkedtünk azonban el a sánczokban, midőn egy újabb csapat bukkant fel a szőlő között és nyomult sánczunk felé. Rakovszky letérdeltet bennünket a sáncz lépcsőjére és megparancsolja, hogy húzzunk le a fejünket és fegyverünket, hogy a közeledő ellenség senkit se lásson, az ágyúkba kartácsokat tétet és a tüzéreket is leparancsolja a sánczokról, maga pedig, hajadon fővel odatérdel a sáncz partjához és úgy várja az ellenséget, a sánczban síri csend áll be, de midőn az ellenség, mintegy 150 lépésnyire ér s egész bizton jön előre Rakovszki elkiáltja „Talpra! tűz!" mi rögtön felugrálunk s a tüzérekkel együttesen, olyan pusztítást teszünk közöttök, hogy azok vezényszó nélkül megfordulnak és futnak, de még így is alig menekültek néhányan a zászlóval, mert a mint már a sánczból haszonnal nem lőhettünk, utánok iramodtunk és Lovad felé űztük őket, a nélkül, hogy egy lövést mertek volna ellenünk tenni. E közben a 7-ik hadtest zászlóaljait is rendbeszedte Pöltenberg, ezek az általunk kivívott siker és hadtestünk néhány zászlóalja által kik időközben segítségökre jöttek, annyira föllelkesíttettek, hogy Schlikket, a segedelmére jött Panajutinnal együtt minden állásból kiverték, de midőn Pöltenberg 24 huszár századdal a jobb szárnyon rohamra indul, hogy a megkúszált ellenséget megszalassza, parancs érkezett, hogy álljunk meg, mert a balszárnyat az ellenség visszaszorította, Görgey a balszárnyra nyargalt s a huszárokat maga vezeti rohamra, de midőn a távolabb levő huszárcsapatnak kalapjával integet, hogy hozzá csatlakozzék, a nagy zavarban, melybe a huszárság az ellenséges lovassággal került, s melyben dragonyosok mind azt kiabálták: „Csak azt a veres spenzelest", 112 fején erős kardvágást kapott, s egyszersmind olyan iszonyú ágyútűzzel fogadtatott, hogy kénytelen volt meghátrálni, ő ugyan sebe daczára, ágyúi által támogatva még egy rohamot intézett, mire aztán az ellenség minden ponton visszavonult s ez által a csatának véget vetett, s mi 7 óra tájban szintén visszavonultunk sánczainkba. 113 Ezt a napot is drágán fizettük meg, mert összesen 1500 embert vesztettünk, de véres fővel vertük vissza az ellenséget és Panajutinnak másodszor is megmutattuk, hogy nem gyülevész néppel van dolga, mint neki az osztrákok mondogatták. Július 11-én mivel Görgey még betegen feküdt Klapka vezénylete alatt mi intéztünk támadást, a mi hadtestünknek ez alkalommal az ácsi erdő megtisztítása jutott feladatul, s mivel reggel erős köd volt háborítás nélkül, úgyszólván észrevétlenül közelítettük meg az erdőt, melyet az első rohammal ki is tisztítottunk, de az erdő és Ács közötti sánczokból olyan erős ágyú- és puskatűzzel fogadtattunk, hogy kénytelenek voltunk visszavonulni, a második rohamnál, midőn az el112 Spenzer: testhez simuló rövid kabát, zubbony. 113 Bencze Mihály július 2-ról: „A tiszti kar és minden egyes honvéd Görgeyt hadi képességeiért Istenként tisztelte és mindenre képes lett volna érette vetemedni. Ezen alkalommal a 25-dik zászlóalj lobogója ismét 3-ad rendű érdemjelt kapott." Bencze Mihály. 1880.19. 59