Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - A zsigárdi csata

így haladtunk egymás mellett és egymástól félve kínos egy óráig, míg a teknő völgy végéhez értünk, de ekkor már a mi táborunkból egy lélek sem volt látható az egész csatatéren, mi is teljesen ki voltunk merülve. Ezt látva Pilizsy a hatodik század parancsnoka, elkiáltja magát „Fiúk itt mind­nyájunkat vagy levágnak, vagy elfognak, a ki az életét megakarja menteni, jöjjön utánam" s ezzel, pénztárcáját szájába fogva, beleveti magát a vízbe és úszik a sziget felé, a legénység egy része utána úszik egész szerelvényével, de a legna­gyobb rész csakhamar elmerül és megfullad, magát Pilizsyt is Kolompár Mihály ötödik századbeli miskei czigány legény mentette ki. Rezsnyi zászlóaljparancs­nok észrevevén a veszélyt, odakiált hozzánk: „Fiúk lőjjétek agyon a ki a zászlót elhagyja és a vízbe mer menni". Ez a parancs megtette ugyan hatását, mert még Sztrecska 96 őrmester barátom is, ki már félig levetkőzött, csakhamar felöltözött, de már ekkor 30 legény belefulladt a vízbe, 18 meg átúszott a szigetre. A tisztikar összejővén rövid tanácskozás után, megkérdezte tőlünk, hogy mit választunk inkább: a kitörés megkísértését és ennek nem sikerültével a tisztessé­ges katonai halált, vagy pedig a szégyenletes megadást és elfogatást. Mi egyhan­gúlag a kitörés megkísértését és az utolsó leheletig való harczot választottuk. Rezsnyi erre néhány percznyi pihenést engedett, mely alatt fegyverünket rendbe hoztuk és megtöltöttük, a ki szomjas volt, ivott, azután harczvonalba áll­ván, az „Előre" vezényszóra a partra rohantunk és sortüzet adtunk az előttünk alig 200 lépésnyire álló dragonyosokra. Ez anynyira zavarban hozta őket, hogy parancsnokuk irtózatos hangon kiáltá: „Rechsum in Carier marsch" azaz jobbra átvágtatva indulj ! s mi a második pillanatban már csak egy tova repülő porfelle­get, néhány gazdátlanul száguldozó csata lovat, földön heverő dragonyost, köz­tük egy főhadnagyot és a három ágyút láttuk, mely épen készülőben volt, hogy szembe kartácsoljon bennünket; de abban a pillanatban, midőn mi őrnagyunkat éltettük, ő meg minket dicsért; mintha csak a felhőből pottyant volna le, előt­tünk állott Rakovszky ezredes úr, 97 ki három huszárnak fejenkint 100-100 forin­tot ígért, ha őt addig kísérik, hogy megtudhassa, mi történt velünk, Rakovszky kezet szorítván parancsnokunkkal, s megdicsérvén mind az ő vitézségét, mind a mi kitartásunkat, útnak indított bennünket a tábor felé. De a három huszár sem vette fel hasztalanul a három százast, mert megpillant­ván, hogy a három ágyú fedezet nélkül vaczkalódik hazafelé, míg Rakovszky mi ve­lünk beszélgetett, utánna vágtatva legénységét levágta s az ágyúkat elhozta. így mi a szorult helyzetből diadalmenettel vonultunk be a táborba, hol nagy éljenzések közt foglaltuk el helyünket, mindennek daczára igen nagy volt a vesz­teségünk, mert e napon az összes veszteségünket 500 emberre és az ellenségtől 96 Sztrecska Sándor. 97 Rakovszky Samu őrnagy, a 48. zászlóalj parancsnoka, később alezredes, ezredes, hadosztály­parancsnok, mindenki által kedvelt, legendás bátorságú katona volt. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom