Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - A zsigárdi csata

kaphattak, de maguk is annyira megfogytak, hogy nemes szívű őrnagyjuk, mikor zászlóalja a faluból kijött, megkönynyezte derék vitézeinek elvesztését. Míg a Don-Miguelek a faluban dulakodtak, addig a Bocskay huszárok a jobbszárnyon elvettek három ágyút s az ellenséget túlnyomták Zsigárdon, de majdnem ugyanazon időben megérkezett Pott segítségére Hertzinger

95 tábornok a maga hadtestével hozta a már megkúszált Pott-féle csapatot is. Hej! egyszer csak nyargal ám hozzánk egy huszár s jelenti, hogy Királyrévet vadászok szállták meg, menjünk kitisztítani. Rezsnyi százados, mint zászlóaljparancsnok, beküldi első és második századunkat; de ezeket a vadászok olyan öldöklő tüzeléssel fogadták, hogy kénytelenek voltak visszavonulni és az út melletti árkokba menekülni. A huszár újból jön, hogy nagyobb erő kell, akkor mentünk mi 5. és 6. század; a 3. és 4. künn maradt zászlóőrizetre, figyelő csapatnak. A mint Királyrévre megérkeztünk, az első és hatodik századból csatárlánczot képezvén, ezek jobbról balról, mi pedig a középen tömegben szuronyszegezve rohantunk s a templom mellett elrejtőzött vadászok három sor tüzére, nem is hederítve, úgy kinyomtuk őket, hogy lövéseinkre nem is válaszolva, kotródtak át a Dudvágon s fölkapkodva maguk után a híd padlóit, eltűntek a Tallosi rozsvetés mögött. A vadászok eltávozása után jött ugyan Tallosról egy dandárdragonyos, de ez hallván, hogy a faluban gyalogság van, a támadást meg sem kísérelve, visszavonult, mi pedig biztos védelmi állásba helyezkedtünk, de csakhamar parancsot vettünk, hogy vonuljanak hátra a harczvonalba, mert már hátrál az egész tábor; de alighogy rendbe állunk, más hírnök azon rendelettel, hogy Királyrévét mindenáron megtartsuk s e czélra magával hozott két hatfontos ágyút is, mi ismét állást foglaltunk s a Tallosról közeledő lovasokat és vadászokat most már ágyú és puskatűzzel fogadván újból elriasztottuk, alig szüntettük meg a tüzelést, midőn megjelenik köztünk Asbóth segéde, a két ágyút magával viszi s nekünk meghagyja, hogy lehető gyorsan vonuljunk ki s a folyó partján húzódjunk a tábor felé, mert a mi harczvonalunk már messze visszahúzódott. És valóban, midőn mi a falu alá értünk, már csak a mi két századunkat találtuk a zászlóval, de már ezekre is oly erősen ágyúztak, hogy azt sem tudták, mittevők legyenek, mi a két századot magunkhoz véve a folyó partján elnyúló teknő idomú völgybe húzódtunk, melyek partja meglehetősen védett bennünket az ellenség ágyúgolyói ellen; ebben a völgyben vonultunk aztán a tábor után, szerencsénkre az ellenség gyalogsága még nem merte megtámadni Királyrévet és így távol maradt tőlünk; a mellettünk haladó és részben már előttünk járó dragonyosok pedig azt hívén, hogy mi hadi cselből vagyunk elrejtőzve, nem mertek bennünket megrohanni, csak 3 ágyújukból tüzelt reánk szüntelenül. 95 Herzinger, Anton császári vezérőrnagy, hadosztályparancsnok. 50