Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban
10 emberre egy bográts, elegendő kulacs és a sereg használatára 3 társzekér" adassék. 1S A tanácstól minden táborba induló nemzetőr l-l pengőforintot kapott indulásakor. A nemzetőrök a honvédekével megegyező fizetést kaptak a magyar kormánytól. A százados havi díja 80, a főhadnagyé 40, a főorvosé 50, az alorvosé 30 forint volt. Az altisztek és a közlegények napidíjat kaptak: az őrmester 24, a tizedes 16, a köznemzetőr 8 krajcárt kapott. A táborba menők szolgálati idejét az érkezéstől számítva 4 hétben határozták meg. (A felszerelésre azonban nehezen tudta előteremteni a fedezetet a város. Kölcsön felvételére kényszerültek. A kölcsönpénz megszerzésének nehézségeit tükrözi Kovács József tanácsnok és Lestár Péter küldöttek levele. Lásd 1. számú melléklet!) A táborba indulás napját július 17-ére tűzték ki. Az 500 lőfegyverből 50-et hagytak itthon. Azt a nemzetőrt, akinek nem jutott puska, kaszával fegyverezték fel, vagy saját fegyverét vihette magával. Mindenki a maga ruhájában ment, így igen vegyes képet mutatott a csapat. A nemzetőrökkel két orvos indult útnak, a lovasok mellé pedig egy kovácsot rendelt ki a város, akinek napidíjat fizettek. 14 A kiindulókkal való szoros kapcsolattartás végett a város felfogadott egy futárt, aki napi 120 krajcár ellenében folyamatosan szállította a leveleket a táborba, illetve onnan vissza a városba. A csapat 1848. július 17-én, két útvonalon indult el. A lovasság a széktói szőlőkön keresztül Izsákon át haladt Kiskőrös felé, a gyalogság pedig az orgoványi pusztán át egy rövidebb úton. 20 A táborba érkezés után - kisebb kényelmetlenségek ellenére - a nemzetőrök hangulata kezdetben igen jó volt. Szappanos István tanácsnok, aki a tábori pénztáros szerepét látta el, az első napok után így írt haza: „...Tegnap estve a kiskőrösi síkra haza értünk, hol már akkorra beszállásolva volt mintegy 1.500 főből álló hadsereg, többnyire gatyás emberek, s mondhatni, hogy olly hadinép, mint a kecskemétiek talán az egész országból nem került ki, még eddig a kiállításba mienk a dicsőség... Éltünk borzasztó szép, s még szó sincs róla, hogy máshova utazunk." 21 A Pest megyei nemzetőrök - köztük a kecskemétiek - Palocsai Jakab őrnagy irányításával július 27-én indultak tovább Kiskőrösről a Délvidékre. Kecel, Jánoshalma, Mélykút, Szabadka útvonalon jutottak 31-én Újverbászra, itt tábort ütöttek és gyakorlatozással töltötték idejüket. Bár a kecskeméti nemzetőrök a heves megyeiekhez és kiskunokhoz képest jobban fel voltak fegyverezve, „...puskája igen kevésnek volt" - írta visszemlékezésében Vasváry Ferenc kecskeméti nemzetőr. 22 Az első kecskeméti nemzetőrcsapat nem vett részt harci cselekményekben a '* BKMÖL IV. 1601/a Kecskemét Város Bizottmányának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyv 1848/49. 24. old. "' BKMÖL IV 1601/a 1848/49. 62. old. 20 BKMÖL IV 1601/a 1848/49. 56-57, és IV 1604 VII./39. sz. irat 21 BKMÖL IV 1604 L/145, sz. irat 22 Vasváry Ferenc: A kecskeméti nemzetőrök. Hazánk 1885. 586. old. 84
