Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

magyar országgyűlést, törvénytelennek minősítette Kossuth és társai ténykedését, az országot a haditörvények alá helyezte és Jellacicot nevezte ki teljhatalmú királyi biztossá. A haditörvényszék természetesen némi „rátartással" kezelte ezt a határnapot: a Délvidéken szolgáló tiszteknél 1848. október 10-étől számították azt az időpontot, amikortól fegyveres lázadásban való részvétellel vádolták őket. (A temesvári várőrség és főhadparancsnokság ugyanis ezen a napon hirdette ki az október 3-i manifesztumot.) A feldunai hadseregben szolgálóknál Windisch-Grätz október 17-i felszólítását, illetve az október 30-i schwechati csatát tekintették kiindulási időpontnak. A második dátum 1849. április 14., a magyar függetlenség kimondásának és a Habsburg-Lotharingiai-uralkodóház trónfosztásának napja volt. Azok a tisztek, akik ezt követően szolgáltak, felségsértés bűntettében voltak elmarasztalhatok. A bíróság azonban itt is engedett némi „türelmi időt". A vádlottak természetesen igyekeztek mindent megtenni, hogy cselekedeteik súlyát csökkentsék, s ezért vallomásaikban nagy teret szenteltek a magyar hatóságokkal szembeni konfliktusaiknak, s a magyar hadseregből való távozásuk akadályául szolgáló tényezők ecsetelésének. Gáspár röviden ismertette ténykedését, s csak az ozorai diadalban, a móri és a hatvani ütközetben való részvételéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy „mivel az országgyűlés kimondta Magyarország függetlenségét, nem akartam tovább szolgálni", s ezért ízületi bántalmaira hivatkozva szabadságot kért. Mentségére elmondta, „hogy én politikai dolgokhoz semmit sem értek, és mivel az alkotmányra megesküdtem, azt hittem, köteles vagyok annak védelmében minden ellenség ellen harcolni". Sohasem volt szabadságpárti, tanácsadója nem volt, „és csak későn ismertem fel azt a tévutat, amelyre léptem, akkor már nem fordulhattam vissza". Büszkén vallotta, hogy kitűnő minősítése volt, „nincs jobb az egész hadseregben", és soron kívül terjesztették fel törzstisztnek.

227 Gáspárt másodszor szeptember 14-én hallgatták ki, Török Ignáccal, Nagysándor Józseffel és Lenkey Jánossal egy napon. A második kihallgatás alkalmával a vádlottaknak már a megfogalmazott vádakra kellett válaszolniuk: miért szolgáltak tovább október 3., majd a schwechati csata, végül a Függetlenségi Nyilatkozat után. A hadbíróság figyelmeztette a vádlottakat, nem hivatkozhatnak a magyar kormány terrorizmusára, hiszen az még 1848 októberében is lehetővé tette, hogy kötelezvény kiállításával (ti. hogy nem harcolnak Magyarország ellen), távozzanak a hadseregből. Gáspár arra hivatkozott, hogy az október 3-i nyilatkozatról és a magyar csapatok alsó-ausztriai hadjáratáról nem tudott, mivel a Mura mentén „én a legtávolabbi előőrsön voltam, és senkivel sem találkoztam". Csak amikor 1848 decemberében visszavonultak, tudta meg, hogy a es. kir. fősereg benyomult Magyarországra, s a magyar hadsereg ellenállni készül. „Én tudományos képzettség és neveltetés nélküli ember vagyok, közvitézségből vittem fel 227 Katona Tamás II. 136-137. o. 70