Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok
kapitányságig, ez szolgálhat mércének magatartásom megítélésében; megszoktam, hogy szentnek tartsam katonai elöljáróim parancsait, és sohase engedtem meg magamnak, hogy az okaikat feszegessem". Ismét hivatkozott arra, hogy esküt tett a magyar alkotmányra, „és valóban azt hittem, helyesen járok el, ha az országon belül minden támadás ellen megvédelmezem". Ráadásul nem volt senki, aki a dolgok állásáról felvilágosította volna, hiszen közvetlen parancsnoka, Bubna őrnagy időközben eltávozott, aki, ha marad, bizonyára felvilágosítja őt, s támogatja tanácsaival, „mert nagyon szeretett engem". Mórnál „vérző szívvel" teljesítette katonai kötelességét, ezt követően bevonult az ezredhez, s miután Görgei Vácott hadbírósággal fenyegette a kilépni akarókat, ő is belenyugodott sorsába. Amikor 1849. április 24-én értesült a függetlenség és a trónfosztás kimondásáról, „megértettem, hogy mint becsületes ember, a császárnak tett eskümhöz híven nem szolgálhatok tovább a magyar hadseregben, és az akkori körülmények között számomra, mint született magyar ember számára, csak egy kiút volt". Ezért kért betegségére hivatkozva szabadságot, s így április 24-étől egyetlen percig sem teljesített semmiféle szolgálatot, mert nem tartotta már összeegyeztethetőnek a lelkiismeretével. A vallomás felolvasása után megerősítette azt, s hozzátette, hogy az osztrák foglyokat minden alkalommal bajtársainak tekintette, megvédte és támogatta; az április 10-i váci ütközet után - amelyben nem vett részt - a kórházban felkereste a sebesült cs. kir. tiszteket, s közülük háromnak saját pénzéből 150 forintot adott. 228 Gáspár védekezését, ti. hogy április 24. után nem szolgált, megerősítette Nagysándor József és Damjanich János is. 22y Szeptember 26-ára Ernst elkészült a tárgyalásvezetői előterjesztéssel (votum informativum), s ebben röviden összefoglalta a vallomásoknak a vádlottakat terhelő adatait, illetve a mentségükre felhozottakat. Megállapította, hogy - Gáspár András kivételével valamennyi vádlott „csatlakozott a lázadó hadseregben való szolgálattételével a királyi hatalom fenntartása és a rend és nyugalom helyreállítása céljából Magyarországra bevonuló cs. kir. hadsereg elleni, a magyar lázadó kormány által elrendelt erőszakos ellenálláshoz", s valamennyien harcoltak „az április 14-i debreceni országgyűlési határozatok végrehajtásáért, Magyarországnak a császárságtól való elszakadásáért és az uralkodóház kizárásáért, s ez által ezeket a határozatokat tettleg elismerték". Ezzel megvan a jogalap ahhoz, hogy a felségsértés bűntettével vádolják őket. Gáspárról úgy vélte, hogy mivel az „a felségsértő hadseregben semmiféle szolgálatot sem teljesített, és passzív magatartásával kellőképp igazolta, a nevezett határozattal szembeni rosszallását, nem kezelhető felségsértőként, csak a fegyveres lázadásban való részvétel miatt mondható ki bűnösnek", amit Gáspár el is ismer. Gáspár esetében nincsenek ugyan különösebb enyhítő körülmények, de nem szabad arról megfeledkezni ш Katona Tamás II. 170-173. o. Katona Tamás kutatásai szerint a három tiszt Karl Gürtler szekerész hadnagy, Ferdinand Billimek, a 63. gyalogezred századosa, és Karl von Marenholtz, a 12. vadászzászlóalj főhadnagya volt. uo. 326. o. 229 Katona Tamás II. 175., 186. 71
