Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

sokéves katonai szolgálatát tekintetbe véve, jelöljenek ki számára „valamely könnyebb szolgálatot". A minisztérium május 30-án kérte Görgeit, határozza meg, milyen békealkalmazást tart elképzelhetőnek Gáspár számára. A levelet aláíró Kiss Ernő altábornagy „valamely nagyobb városban", például Nagyszebenben vagy Kolozsvárott javasolta őt városparancsnokká kinevezni.

214 Gáspár hasonló folyamodványt küldött Kossuthnak is május 20-án Váradolasziból. Ebben leírta, hogy szabadságkérelmének megtételére „csak a legnagyobb mértékben elgyengült lábaim kéntelenítettek, a naponként hosszas 12-15 óráig tartó lovaglás következtébe íngörcsöket kaptam, gyalog pedig még most is alig vagyok képes félóráig mozgásban maradni". Levelében kérte, hogy „egészségem valamennyire helyreálltával számomra addig is valami békehivatalt kijelölni méltóztatnék, hogy legalább így még kedves hazánk s nemzetünknek tehetségem szerént szolgálni szerencsém lehetne". A levelet a kormányzóelnöki iroda május 25-én tette át véleményezésre Görgeinek.

215 Görgei május 29-én a következőket közölte Kossuthtal: „Gáspár tábornok úrnak békés hivatalba való alkalmaztatására nézve véleményem az, hogy miután nevezett tábornok úr a lovasságot illető szolgálatban ritka tudománnyal és avatottsággal bír, Gáspár tábornok úr a lovasság alakításánál volna alkalmazandó olyképpen, hogy egyszersmind a környékben, hol tartózkodandik, városi parancsnokul is kineveztetnék, miáltal hozzá illető állásba jutna".

216 A kinevezésből azonban végül is nem lett semmi - Gáspár óriási szerencséjére. Az 1848. december vége óta betegszabadságon lévő Schweidel József vezérőrnagyot az aradi perben azért ítélték halálra, mert a kormány mindenkori székhelyének parancsnoka volt. Június 13-án a hadügyminisztérium tudatta Gáspárral, hogy „az ország több helyein létezett vésztörvényszékek az igazságügyi minisztérium által megszüntetvén, helyettök az egész országra nézve csupán egy, Pesten székelendő rögtönítélő bíróság felállítása határoztatott", s felszólította, közölje a hadügyminisztériummal, „váljon ezen törvényszék elnökségét, melynek hivatalos tekintély végett magasb állású tiszt általi betöltése igényeltetik, hajlandó lenne-e vagy nem elvállalni". Gáspár válaszát nem ismerjük.

217 Gáspár vallomása szerint, amikor az oroszok Nagyvárad felé közeledtek (1849. július elején), a nagyváradiak egy hadtest vezetésére kérték fel (ez nyilván a bihari népfelkelőtábor lehetett), mire családját hátrahagyva Szegedre települt át, s rövid ideig az ottani fürdőket használta. Amikor a magyar hadsereg kiürítette Szegedet, Aradra ment tovább.

218 2,4 MOL HM Ált. 1849:16590.; Kiss Ernő - Görgei, Debrecen, 1849. máj. 30. MOL Görgei-ir. 2. doboz. 215 Gáspár - Kossuth, Váradolaszi, 1849. máj. 20.; Szabó Imre - Görgei, Debrecen, 1849. máj. 25. Mindkettőt közli Hermann Róbert, 2000. 646-647. 216 Közli Katona Tamás szerk.: Budavár bevételének emlékezete 1849. S. a. r. Hermann Róbert, Pelyach István és Tirts Tamás. Bp., 1989. 549. o. 217 MOL HM Ált. 1849:19708. 21Н Katona Tamás II. 136. és 172. o. 66