Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok
Augusztus 6-án az Arad és Rékás közötti Blumenau faluban volt. Itt találkozott a július 30-án a tiszai hadsereg éléről elmozdított Perczel Mór vezérőrnaggyal, öccsével, Perczel Miklós ezredessel, Arad vár leváltott parancsnokával és kísérőikkel, akik előző napon Aradról indultak el az emigrációba. „Ezt is elintrikálta Görgei; nem valami zseniális vezér, de igen vitéz katona és becsületes hazafi, Görgeinek tehát már ezért is természetes ellensége" - írta Gáspárról naplójába Perczel Miklós. 219 Görgey István szerint Gáspár ott volt azon az augusztus 11-én délután tartott haditanácson, amely döntött az oroszok előtti fegyverletételről, majd a hadsereghez csatlakozva, ő is augusztus 13-án a szőlősi mezőn adta meg magát az oroszoknak. A tábornokok számára másnap Rüdiger orosz gyalogsági tábornok Kisjenőn díszebédet adott, majd Görgeit Paszkevics nagyváradi főhadiszállására kísértette. Görgei itt tudta meg augusztus 15-én, hogy Paszkevics csak az ő életét tudja garantálni, tisztjeiét nem. Bartha Albert - valószínűleg Gáspár emlékirata alapján - azt írja, hogy amikor Görgeit elválasztották tábornoktársaitól, „azt hangoztatta előttük, hogy nekik bajuk sem eshetik, ha ők kitartanak amellett, hogy a hadsereg ellenezte a Függetlenségi Nyilatkozatot". 220 A tábornokok Kisjenőn meg is egyeztek abban, hogy Görgei tanácsára „egyhangúan meg fogják tagadni az 1849-iki Függetlenségi Nyilatkozattal való közösségüket". 221 A fogságba esett legénységet és a tiszteket Sarkadra kísérték. Az oroszok egyáltalán nem mutattak valami nagy gondosságot a tisztek őrzésében, így a legénység közel fele útközben megszökött. Sarkadra szállították az augusztus 17-én kapitulált aradi várőrség tagjait is, kivéve a várparancsnokot, Damjanich János vezérőrnagyot. Damjanich még 1849. április 29-én Komáromban nyílt lábtörést szenvedett, azóta is gyakorlatilag mozgásképtelen volt. Szállítása közben Gyulán a sebe kiújult, s így kénytelen volt ott maradni. Rövidesen az összes foglyot ide kísérték át. Haynau augusztus 18-án utasította Schlik altábornagyot, intézkedjen a magyar hadifogoly tisztek mielőbbi Aradra szállításról. Schlik Montenuovo és Reischach vezérőrnagyokat küldte Gyulára egy dandárral. A dandár augusztus 22-én este vonult be Gyulára. Montenuovo másnap csodálkozva jelentette Haynaunak, hogy bevonulásakor még valamennyi felkelő tiszt fegyvert viselt, s az oroszok csak az ő sürgős figyelmeztetésére fegyverezték le őket. Augusztus 24-én Montenuovo egy 2000 tisztből és kb. 11.000 főnyi legénységből álló fogolyszállítmánnyal Mácsán át Aradra indult, ahová augusztus 25-én érkezett. A tábornokokat egyelőre párosával helyezték el; Gáspár Schweidel Józseffel került egy szobába, s alighogy megkapták a szalmazsákjukat, rájuk is zárták a cellaajtókat, „úgyhogy nem maradt más hátra, mint türelmesen és üres gyomorral elhelyezkedni és nyugovóra térni". 222 2,0 Perczel Miklós 20. o. 220 Bartha Albert: 131. o. 221 Bartha Albert 168. o. 67
