Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Bevezetés

BEVEZETÉS Egy nevezetes esztendő krónikáját tartja kezében az olvasó, a nagy idők, a szabadságharc mindennapjainak leírását, úgy, ahogyan azt 1848-49-ben egy kecskeméti szemtanú honvédként átélte. Úgy, ahogyan táborról táborra, harctérről harctérre vonulva, a saját hétköznapjain keresztül látta, ahogyan végigszenvedte és végiglelkesedte azt az időszakot, amelyben oly „nagy volt a magyar ember hite is, reménysége is a nemzet szent ügyében." Kecskeméten 1848-49-ben nem történtek sorsfordító események, nem zajlottak döntő csaták, de azért városunkat is nagymértékben érintették a történelemformáló hónapok eseményei. A kecskemétiek - nemzetőrök, honvédek, huszárok és gerillák - a szabadságharc szinte valamennyi fontosabb katonai színterén megfordultak. Az 1848-49-ről megjelent kortársi visszaemlékezések sora most - a 150. évfordulón - egy kecskeméti résztvevő, Szalkay Gergely honvéd őrnagy emlékiratának közreadásával gyarapodhat. Szalkay Gergely - sok-sok kortársához hasonlóan - nem a szabadságharc hadseregében kezdte katonai pályafutását. A szerény kecskeméti polgári családból származó, 6 gimnáziumi osztályt végzett fiatalember már jóval az 1848-as események előtt egy évtizednyi katonáskodás tapasztalatait mondhatta magáénak. 1831-ben besorozták a császári-királyi 32. gránátos gyalogezredbe, ahol két évig közvitéz, négy évig tizedes, majd újabb négy évig őrmesteri rangban szolgált, és tíz esztendő után, 1841-ben ezzel a rangfokozattal szerelt le.

1 Ezt követően a pesti váltótörvényszéknél hivatalszolga, írnok. A nemzetőrség és az első honvédzászlóaljak szervezésének hírére az első önkéntesek között jelentkezett fegyveres szolgálatra. 1848 júniusában már hadnagyi rangban vett részt a Veszprémben megalakult 6. honvédzászlóalj szervezési feladataiban. Szeptember 11-től főhadnagy, október 19-től százados, 1849 áprilisában ideiglenes, majd később állandó zászlóaljparancsnoki kinevezést és őrnagyi rangfokozatot kapott. Azok közé tartozott, akik a szabadságharc kezdetétől a fegyverletételig mindvégig szolgálatban maradtak. A Délvidéken eltöltött csaknem fél esztendő után alakulatával a főseregben harcolt és több történelmi jelentőségű, nevezetes csatában vett részt. A fegyverletétel után bujdosni kényszerült. 1852-ben már hazatért szülővárosába, ekkor került kapcsolatba Noszlopy Gáspárral. A Noszlopy-féle összeesküvésben való részvételét Szalkay valamennyi életrajzírója megemlíti. Erre vonatkozóan a visszaemlékezések és újságcikkek adataira vagyunk utalva, ezek is főként a szervezkedésben érintett kecskeméti polgár, Vasváry Ferenc emlékezéseire épülnek.

2 Vasvárynak Szalkay mutatta be Noszlopyt, Szabó Péter álnéven. Noszlopy a magyarországi körútra induló Ferenc József elfogását tervezte, hogy 7